A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bél. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bél. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. április 4., csütörtök

A bél immunrendszere - Dr. Josef Jonás nyomán

1916-ban történt az a felfedezés, hogy a Bacterium coli egy bizonyos törzsével fertőződött katonákat nem támadta meg a tífusz, még annak ellenére sem, hogy ezzel a betegséggel közvetlen kapcsolatba kerültek. A Coli baktérium képes volt az igen agresszív kórokozót háttérbe szorítani.
A bél mikroflórájának is van jelentősége az immunvédelem szempontjából!
Beszélhetünk szimbiózisról (az emésztőrendszerben található több ezer különféle mikroorganizmus hasznos, kölcsönös és kiegyensúlyozott együttéléséről), illetve diszbiózisról (ami az említett egyensúlyi állapot felborulását jelenti).
A belekben mintegy 1020-féle baktérium található. A szájüregtől indulva és a végbél irányába haladva a baktériumok száma fokozatosan növekszik, a sterilnek mondható alsó nyelőcsőtől kezdve a végbél közelében már 1012 db/mm3 mennyiség található.
A baktérium-flóra "kiszorító" tevékenysége mellett a bél nyálkahártyájának is van védelmi feladata. Ez, a tápcsatornán bejutó nem kívánatos anyagok, elemek felszívódásának megakadályozása. Ilyenek lehetnek por, pollen, élelmiszer adalékok, mezőgazdasági vegyszerek, akár idegen eredetű mikroorganizmusok és azok toxinjai is. Az immunvédelem feladatát a nyirokrendszerhez tartozó ún. Peyer-plakkok és számos apró nyirokcsomó látja el a vékony- és vastagbél területén.
A diszbiózis számos kellemetlenséget tud okozni: rontja a bélfalak immuntulajdonságait, csökkenti a vitamin és tápanyag ellátást, de legfőképpen elősegíti a toxinok és idegen eredetű fehérjék bejutását a szervezetbe.  A bélflóra károsodás okai lehetnek: gyógyszerek (antibiotikumok, hormonok, antidepresszánsok), radioaktív anyagok, nehézfémek (ólom, kadmium, higany) szubtoxikus dózisai, vegyi anyagok, mikroorganizmusok. És ne feledkezzünk meg az érzelmi alapú stresszről!
Mit kínál megoldásként Dr. Josef Jonás?
A bélszimbiózis visszaállításában, a táplálkozási reform mellett, a méregtelenítésnek is jelentősége van. Mikroba eredetű toxinokat és gócokat számol fel a Joalis ColiDren, a nyirokrendszert tisztítja a Lymfatex, nehézfémeket és radioaktivitást eliminál az Antimetal és Ionyx készítmény. Szóba jön még - allergiás reakciók esetén - az Analerg, és antibiotikum terheltség esetén az ATB nevű Joalis készítmény.
Dr. Munkácsi Katalin

2012. december 10., hétfő

Az enterális idegrendszer II.


Az előző bejegyzésben említett anyagok termelése azonban nem az egyetlen funkciója az enterális idegrendszernek. A belekben csodálatra méltóan bonyolult, de ugyanakkor rendkívül törékenynek számító emésztési folyamatok mennek végbe. Egy emberöltő alatt az ember emésztőrendszerén mintegy 30 tonnányi táplálék és közel 50.000 liternyi folyadék halad keresztül. A emésztőtraktusnak tízezernyi féle vegyi anyagot és nagy mennyiségű természetes eredetű toxint kell feldolgoznia, többek között mykotoxinokat és más mikroorganizmusokat. Úgy gondolom, hogy az emberi szervezet méregterheltségéről bárkinél többet tudunk. A béltraktusban lévő idegrendszer képes kielemezni a táplálék összetételét, majd informálni arról, hogy az emésztő enzimeknek milyen ideális összetételben kell előállniuk. Elemződik a só- és víztartalom, ugyanis az emésztőrendszerben hatalmas mennyiségű víz fordul elő; az emésztéséhez egy ember naponta mintegy kilencliternyi vizet igényel, melynek nagy része szerencsére körforgásban visszatér a szervezetbe, így ezt a tekintélyes mennyiségű folyadékot nem kell naponta ivással bevinnünk. Egyes tudósok szerint a száraz égövön élő élőlények esetében a bélrendszerük egyfajta víztárolóként fejlődött ki. Mint azt tudjuk, a belekben helyezkedik el testünk immunrendszerének nagyobb része, a szakmai publikációk szerint itt összpontosul az immunsejtek mintegy 70%-a. A belekben mintegy 400-500 féle mikroorganizmus él, melyek az immunrendszer felügyelete nélkül hihetetlen rövid időn belül hordozó gazdájuk halálát képesek előidézni. Működésének bonyolultsága végett egyes kutatók ezt a rendszert mintegy „második agy” -ként illetik.
Az enterális rendszer egyedülállósága abban rejlik, hogy a fejben elhelyezkedő agytól nem hagyja magát ugráltatni, így az ember a saját tudatával és monumentálisnak mondható értelmével nem képes gyakorlatilag semmit sem tenni annak érdekében, hogy mi zajlódjon a bélrendszerében. Éppen ellenkezőleg, ez az idegrendszer számos hírt és információt szolgáltat a fejben lévő központi idegrendszer számára és jelentős mértékben képes formálni más egyéb folyamatokat is. Ennek az idegrendszernek a különlegességét tudományos kísérletek is alátámasztották, hogy ez az idegrendszer akkor is működőképes marad, ha a belek a testből eltávolításra kerülnek, azaz, ha valamennyi idegi kapcsolat megszakad a szervezettel, sőt, ha a belet tápfolyadékba merítik, akkor képes továbbra is életjeleket produkálni. Így tehát nem függ a központi idegrendszer működésétől, ellentétben gyakorlatilag a testünk összes többi szervétől. A kapcsolat ún. központi jellegű, azaz a szervtől az agyba vezető, mégpedig a vegetatív idegrendszer közvetítésével – a truncus sympathicus – és a gerincvelő közreműködésével. Másik lényeges központi jellegű kapcsolat is zajlik szervezetünkben, mégpedig a bolygóideg, azaz a nervus vagus segítségével. Ha mondjuk gyakran olvasgatnánk ókori kultúrákban született feljegyzéseket, akkor erről a rendszerről igen sokat megtudhatnánk, ugyanis nem csak az ókori kínaiak említik meg létezését, hanem az indiaiak is a maguk univerzális gyógyítási rendszerén belül, melyet a jóga képvisel. A belekkel és azok gyógyításával a történelem során számos kutató foglalkozott, így az eltelt sok-sok év során számos gyógyítási módszer látott napvilágot, kezdve a különböző beöntésektől, egészen a hydrocolonon át a hasi masszázsokig stb.. Hihetetlennek hangzik, de igaz, hogy mind az Alzheimer-kórnak, úgy a Parkinson- kórnak egyaránt hasonló kórképe van ebben az enterális idegrendszerben, mint az agyban. Számunkra, akik az egésztestes, de főként a méregtelenítési medicinában mozgunk, hihetetlenül fontos jelentőséggel bírnak az ókori ismeretek általi igazolások arról, hogy az érzelmek pontosan ebben az idegrendszerben összpontosulnak, lerakódnak és egy életre rögzülnek. Már csak ebből kifolyólag is bízhatunk abban, hogy az érzelmeink a hasunkban szorosan összefüggnek a belső intuícióinkkal és meglehet igen gyakran inkább kellene hallgatnunk a hasunk által adott információkra, mint az agyunk által szolgáltatottakra. A hasi agy nagy szerepet játszik az örömérzetben, a szomorúságban, a stresszben, a szorongásban, a félelemben, az aggodalomban és persze még sok más olyan emocionális megnyilvánulásban, melyekből az életünk minősége összeáll valójában. Mint azt a jelen cikkben már említett Michael Gershon is említi, a hasi agy magas intelligenciával rendelkezik, az energetikai fordulatot irányítja az emberi szervezetben, vegyi anyagok millióit analizálja és legfőképpen számtalan különféle méreganyagot elemez. Ezt az idegrendszert tehát nem csak olyan közönséges méreganyagok károsíthatják,mint például a fémek, vegyi anyagok, radioaktivitás, metabolitok stb., hanem a pszichés eredetű ingerlés is, vagyis a stressz úgyszintén.

2012. november 27., kedd

Enternal I.

Az Enternal elnevezésű készítmény a béltraktus idegrendszerének méregtelenítését szolgálja.
Hatása egészen nyilvánvalóvá válik számunkra, ha megismerjük az enterális, vagy másnéven hasi idegrendszer működését. Az enterális idegrendszer legfontosabb funkciója abban rejlik, hogy stimulálja a vastagbelet mozgató izomzatot. Ezt a folyamatot egyébként a bél perisztaltikájának is nevezik, azaz a vastagbél fokozatos mozgását a vakbél irányából a végbél felé. Ha ebbe a folyamatba valamilyen hiba csúszik, akkor vagy székrekedés fordulhat elő, amit az elégtelen bél perisztaltika okoz, vagy éppen ezzel ellenkezőleg, a bél hirtelen, görcsös összerándulásával találkozhatunk, ez utóbbi az ún. irritált béltünet (colon irrritabile) jellegzetessége. Az enterális idegrendszer további funkciója a tápanyagok vastagbelen keresztül történő felszívódásának irányítása. Ez az említett idegrendszer egy olyan mechanizmust kezel, mely lehetővé teszi a tápanyagok felszívódását, de ugyanakkor a belekben hátrahagyja a szükségtelen salakanyagokat. Az enterális idegrendszer hibájakor következményként a tápanyagok felszívódásában is zavar keletkezik, ez utóbbinak konkrét jele lehet az állati eredetű fehérjék felszívódásának zavara. Ilyenkor az ember kevés izomtömeget képes előállítani és sovány alkatú, sőt megjelenhet a növényi zsírok felszívódásának hibája is. Mindezek mellett előállhat a zsíranyagcsere hiba is, gyakorta súlygyarapodással kísérve, illetve a belek és más szervek viscerális zsírral történő körbeépülésével. Az enterális idegrendszer harmadik funkciója a neurotranszmitterek termelése. A szakirodalom azt állítja, hogy az egyik legfontosabb neurotranszmitter, - a szerotonin - , mintegy 80%-a pontosan az enterális idegrendszer jóvoltából kerül előállításra. Ebben a rendszerben még más neurotranszmitterek is termelődnek, melyeknek legfőbb feladata az idegi ingerületek átvitele, azaz egyes idegsejtek közötti információátvitel. A sejtek kapcsolódásain, vagyis szinapszisain ezek az említett neuromediátorok sejtről sejtre közvetítik az ingerületet. A neurotranszmitterek jelentős mértékben vesznek részt a hangulatalakításban és más érzelmi megnyilvánulásokban egyaránt. A szerotonin neuromediátorok hiánya, vagy helytelen összetétele tipikus háttere a depressziónak és egyes, más érzelmi alapú hibáknak. Ez a rendszer a neurotranszmitterek mellett az ún. jó hangulat, vagyis endorfin nevű hormont is termel. A depresszióban szenvedő emberek jelentős részének bizony valamilyen problémája van az enterális idegrendszerével, sőt a pszichiátriai tankönyvek is említést tesznek arról, hogy a depresszióban szenvedő betegeknél melléktünetként szokott jelentkezni a székrekedés. Ennek pedig következménye van a bél mikroflórájára is, amelynek zavara esetén fáradékonyságot előidéző és más agyi funkciókat, sőt az autonóm és periférikus idegrendszert befolyásoló patológiai hatású toxinok termelődésével találkozhatunk.

2012. augusztus 6., hétfő

A só helyett inkább fűszerek II.

A túlsózott gyermekélelmiszerek

A Gyermekélelmezési Tanácsadói Központ, hároméves életkorig bezárólag egy felmérést végzett a gyermek étrendjét és étkezési szokásait illetően. Ebből az derült ki, hogy a gyermekélelmiszerekben só felesleg található, mégpedig négyszeres mennyiségben. Zuzana Urbanová, a prágai Általános Egyetemi Kórház részéről rámutatott arra, hogy egy hat – tizenkét hónapos gyermek étrendjében 80 %-val több só található, mint szükséges volna, sőt, az egy – másfél éves gyermekeknél ez a mennyiség már 95 %. A még idősebb gyermekek mindegyikénél meghaladta a nátriummennyiség a javasolt értéket, egyes esetekben akár négyszeres mértékben is. Közben só felesleget olyan gyermekek esetében is találtak, akik szoptatva voltak és gondosan előkészített házi étellel voltak kiegészítés gyanánt táplálva. A legnagyobb gondot a túlsózott pékáruk fogyasztásának formájában mutatkozott elsődlegesen, ezeket a gyermekek pedig már csecsemőkortól kapják. Mindehhez később még hozzáadódnak a füstölt termékek, a sajtok, a sózott vajak és más, magas sótartalmú élelmiszerek. A túlzott só bevitel az újszülött és a csecsemőkorban a vesék túlterhelését okozza, , miközben a vesék ilyen korai életkorban még nem kellőképpen érettek. A szív és a teljes kardiovaszkuláris rendszer számára a terheltség rendszerint olyan magas szokott lenni, hogy már az iskoláskorú gyermekek esetében az orvosok gyakran magas vérnyomást és más nem kívánatos következményeket diagnosztizálnak. A másik kockázatot a sós ízre való hajlam kialakulása jelenti, mely rendszerint erős szokott lenni és az életkor előrehaladásával ez fokozódik. A sós krumpli és a sós mogyoró fogyasztása más egyéb faktorral kombinálva, úgy mint például mozgáshiánnyal, túlsúly és kövérség kialakulásához vezet, majd később kardiovaszkuláris megbetegedéshez vezet. A gyermekek számára a legegyszerűbb és leghatékonyabb megoldás eleve a sós ízre való rá nem szoktatás.

2012. június 20., szerda

ColiDren II.

A bélrendszerünk a gyomor alatt kezdődik, mégpedig a patkóbél nevű (duodenum) résszel, majd ez tovább folytatódik a vékonybél a jejunum és illeum részeivel, folytatódva a vakbélhez jutunk, aminél egy appendix vermiformis nevű féregnyúlvány ágazik ki. A vakbéltől folytatódik a vastagbél függőleges felszálló és leszálló része, mely egy S alakú íveléssel jut a végbélhez. A bélrendszer minden egyes része tökéletesen eltérő feladattal, mikroflóra összetétellel és környezettel bír. Gondoljunk csak bele, a mai orvostudomány az emberi agy mellett a beleket sem képes átültetni, más lényeges szerveink egyébként már rutinszerűnek számító transzplantációja mellett. A belek transzplantációja a különleges immuntulajdonságai végett egyenlőre lehetetlen feladatnak számít. Az egésztestes medicina keretei között említést kell tennünk arról, hogy a belek a nyirokcsomók sűrű hálózatával van átszőve, különösen a belek olyan részeiben, mint a mesenterium, a mesocaecum, a mesocolon, vagy éppen a mesorektum. A beleink továbbá gazdagon ellátottak az autonóm idegrendszer részeivel is, úgy mint a plexus coeliacus- tól, plexus entericus-tól kezdve, egészen a vastagbél plexus-ainak egyes során át végül a plexus rectalis több szintjén át bezárólag. A nyirokszövet a vékonybél végén egy speciális alakzatban összpontosul, ahol is a nodi lymphatici aggregati képzi a Peyer-plakkokat, de megtalálható még a vékonybélben is, ahol egyfajta mandulát alkot. Ha itt mondjuk egy valamiféle gyulladás alakul ki, akkor az appendix gyulladásról beszélhetünk, amit viszont műtéti úton muszáj eltávolítani. Kevesen gondolunk csak bele, hogy az ókorban és a középkorban a vakbélgyulladás bizony egy halálos betegségnek számított, mivel akkor a hasüreget még nem műtötték és a vakbélről egyben nem is tudtak. Talán csak egyedül Avicenna tudhatott róla állítólag, mégpedig sertések titkos felboncolásából eredően, de hát ez mit sem ért mind neki, úgy a betegek ezrei számára. A beleket átszövik a nervus vagus ágai, illetve annak autonóm elemei is, ezek az elemek felelősek egyébként olyan záróizmok működéséért, mint amilyen például az Oddi-féle záróizom, ez utóbbi a pankreatikus és az epe eredetű produktumokat adagolja a patkóbélbe, vagy amilyen például a bélvégződésen lévő rektális szfinkter. A belekben két, egymástól jól megkülönböztethető méreganyagfajta fordulhat elő. Az egyik ilyen a beleken belül keletkezik, mégpedig a helytelenül végbemenő emésztési folyamatok során, vagy pedig a túlszaporodott mikroorganizmusok útján, amelyek mikrobatoxinokat termelnek. Szintén a beleken belül alakulhatnak ki lerakódásokban, vagy más néven koprolitokban, vagy a bélfalak kidudorodásain (austra) megjelenő lepedékben is létrejöhetnek méreganyagok. A bél nyálkahártyájának teljes felülete eléri a 200 m2-t. A másik méreganyagfajtának azok a toxinok számítanak, amelyek a fertőzési gócokból erednek. Ezek a fertőzési gócok a nyálkahártya alatt, vagy pedig a belek más rétegeiben bújnak meg, de egy biztos, hogy ún. intromurálisak, azaz bélfalba beépültek.
Folytatjuk...

2012. június 18., hétfő

ColiDren

A belek több szempontból is testünk különleges szerveinek számítanak. Egyes tudományos elméletek alapján az élőlényfajták fejlődésekor alakultak ki (fylogenesis – mint folyadéktároló). A mai emlősöknél és különösen az embernél – azonban többfunkciós jelleget tölt be. Egy életen át a táplálék tonnái mennek át rajta, melyek nem csak lényeges tápanyagokat hoznak magukkal, hanem egyben felesleges anyagokat, különféle mérgeket és mikroorganizmusokat egyaránt. Mindezekkel pedig a beleknek el kell bánniuk. Az emésztési folyamat egy erősen szofisztikált tevékenység. A beleknek egyben a szervezet számára visszajelzést is kell szolgáltatniuk arról, hogy milyen anyagokat kell megemészteni és azokhoz milyen enzimek kiválasztására van szükség, mégpedig nem csak minőségi, hanem mennyiségi tekintetben egyaránt, hiszen gondoljunk csak bele, ha mondjuk egy ember elfogyaszt egy ezer grammos marhabifszteket, akkor annak megemésztéséhez nyilván teljesen más mennyiségű és összetételű enzimekre van szüksége, mint ugyanannyi mennyiségű zabkásának a belső feldolgozásához. A beleink egyben a legnagyobb immunszervünknek is számítanak – az összes immunsejtünk mintegy 70%-a pontosan bennük helyezkedik el. Az immunsejtek a belekben egy nagyon alapos felkészítésen esnek át, ugyanis a beleken át nem mindennapi mennyiségű mérgek hada szeretne a szervezetbe jutni. Tudományos kísérletek során többszöri ismétlés mellett megállapítást nyert, hogy pár tíz óra leforgását követően egy élőlény meghal, ha a bélfala korlátlanul lehetővé teszi mind a külső eredetű, úgy a belső emésztéssel, folyamatokkal stb. keletkező méreganyagok szabad bejutását a szervezetébe. Nagyon érdekes, de egyben félelmetes kísérletek során bebizonyosodott az is, hogy az ember hihetetlen mennyiségű méreganyagokat és mikroorganizmusokat képes magába adagolni, miközben mindezek ellenére és bizonyos körülmények fennállása mellett ezekkel a belek képesek megbirkózni. Ezen említett kísérletek alkalmával a jelentkezett önkéntesek különféle gombákat, vagy éppen kolera, vagy tífusz eredetű mikroorganizmusokat vittek táplálékkal szervezetükbe azt bizonyítva, hogy bélrendszerük kiváló kondícióban van és mindent képes feldolgozni. De ezen nincs mit csodálkoznunk, hiszen gondoljunk csak bele milyen táplálék is jut egyes állatfélék emésztőrendszerébe, ott van például rögtön a hiénák, vagy éppen más dögevők esete, vagy éppen a macskák és a különféle rágcsálók, a sertés stb.. A belekben található egyben az ún. enterális idegrendszer is, vagyis az idegsejteknek egy olyan sűrű fonata, mint amilyenek az agyban találhatókhoz hasonlatos. Ezekben a sejtekben keletkezik a szerotonin, illetve más neurotranszmitterek nagy része, de nem utolsó sorban azok a belső opoidok is, melyek közvetlen hatással vannak az idegi jelek átvitelére, vagy éppen hangulatunkra, érzelmeinkre. Kis túlzással kijelenthetjük, hogy a beleink működésükkel az életörömünket is biztosítják. Az belek ideg-rendszerén pontosan diagnosztizálható az öregedés és pontosan ugyanolyan elváltozások tapasztalhatók rajta, mint az agyon az Alzheimer-kór, vagy éppen más degeneratív hatású folyamatok előfordulása esetén. Kimondható tehát, hogy az idősödés folyamatában nem csupán a fejünk öregszik, hanem a beleink is, mindez pedig legegyszerűbb módon is olyan következményekkel jár együtt, mint az időskori lassúság, feledékenység és a különféle körülményekre való túlérzékenység. Röviden, ha most mondjuk nem foglalkoznék más emberi élettani funkciónkkal, akkor az eddig itt leírtak bőven elegendők volnának ahhoz, hogy a szerelmes levelünkbe végül egy szívecske helyett a bélrendszerünket rajzolnánk oda.
Folytatjuk...

2012. június 8., péntek

Antibiotikum és méregtelenítés III.

A gombák nagyon gyakran előfordulhatnak a béltraktusban is, ahol puffadásokat és emésztési zavarokat képesek okozni. E területen való előfordulásuknak tipikus esete, amikor az egyén fokozottan kívánja az édeset, sőt ez a „kívánalom" egészen függőségi szintig is elfajulhat, amikor az egyén már nem képes ellenállni az édességevésnek. Ezt a jelenséget egyébként az okozza, hogy a gombáknak cukorra van szükségük a szaporodásukhoz és így arra kényszerítik az egyént, hogy az pótolja a cukorigényét.Szintén az antibiotikumokra vezethetők vissza a krónikus vaginális gyulladások és folyások előfordulása. Mind a bél, úgy a vaginális eredetű gombás fertőzéseknek is lehetnek további kiváltó okai, ilyen lehet például a glutén anyagcsere zavara, mely rontja a nyálkahártyák minőségét. A gombákkal szemben folytatott harcban első sorban az ATB készítmény segít, mely képes az emberi szervezetből kiszűrni az antibiotikumok maradványait. Szintén segítséget jelent az epigenetikus környezet megzavarásakor, bélrendszerben jelenlévő gombás fertőzések, valamint nőgyógyászati jellegű gyulladások és persze ekcémák előfordulása esetén. Érthető módon ugyanúgy, mint más gyógyszereknek, sőt mondhatnám, mint mindennek a világon, az antibiotikumoknak is megvannak a maguk pro és kontra érveik. A gond azonban abban van, hogy a társadalmunk hajlamos a különféle gyógyítási módszereket csak egyoldalúan, a fényes oldalukról bemutatni és a lényeges negatív hatásaikkal már egyáltalán nem foglalkozunk. Ki kell jelenteni, hogy az antibiotikumoknak köszönhetően emberi életeket menthetünk meg és a mai modern társadalmunk számára elvonatkozhatatlan gyógyszereknek számítanak, de soha ne feledjük, hogy a maradványaik az emberi szervezet számára viszont egy olyan veszélyt jelentenek, amelyet a legfinomabban kifejezve is kellemetlennek lehet nevezni. Mivel az antibiotikum terheltség alól egyikünk sem tud kibújni, így a rendszeres méregtelenítésbe célszerű besorolni az ATB készítményt, évente legalább 1x. Döntően célszerű alkalmazni minden antibiotikumos kezelést követően. A krónikus vaginális gyulladások, bélgombák, mellmirigyben, valamint a petefészekben előforduló ciszták, ekcémák és az epigenetikus környezet megzavarása – nos, ezek mind-mind olyan problémák, melyek megoldásában segíthet az ATB nevű készítmény. A rendelőmbe ellátogató ügyfeleimnek mintegy harmadánál szokott előfordulni e készítmény szükségessége.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...