Az Enternal elnevezésű készítmény a béltraktus idegrendszerének méregtelenítését szolgálja.
Hatása egészen nyilvánvalóvá válik számunkra, ha megismerjük az enterális, vagy másnéven hasi idegrendszer működését. Az enterális idegrendszer legfontosabb funkciója abban rejlik, hogy stimulálja a vastagbelet mozgató izomzatot. Ezt a folyamatot egyébként a bél perisztaltikájának is nevezik, azaz a vastagbél fokozatos mozgását a vakbél irányából a végbél felé. Ha ebbe a folyamatba valamilyen hiba csúszik, akkor vagy székrekedés fordulhat elő, amit az elégtelen bél perisztaltika okoz, vagy éppen ezzel ellenkezőleg, a bél hirtelen, görcsös összerándulásával találkozhatunk, ez utóbbi az ún. irritált béltünet (colon irrritabile) jellegzetessége. Az enterális idegrendszer további funkciója a tápanyagok vastagbelen keresztül történő felszívódásának irányítása. Ez az említett idegrendszer egy olyan mechanizmust kezel, mely lehetővé teszi a tápanyagok felszívódását, de ugyanakkor a belekben hátrahagyja a szükségtelen salakanyagokat. Az enterális idegrendszer hibájakor következményként a tápanyagok felszívódásában is zavar keletkezik, ez utóbbinak konkrét jele lehet az állati eredetű fehérjék felszívódásának zavara. Ilyenkor az ember kevés izomtömeget képes előállítani és sovány alkatú, sőt megjelenhet a növényi zsírok felszívódásának hibája is. Mindezek mellett előállhat a zsíranyagcsere hiba is, gyakorta súlygyarapodással kísérve, illetve a belek és más szervek viscerális zsírral történő körbeépülésével. Az enterális idegrendszer harmadik funkciója a neurotranszmitterek termelése. A szakirodalom azt állítja, hogy az egyik legfontosabb neurotranszmitter, - a szerotonin - , mintegy 80%-a pontosan az enterális idegrendszer jóvoltából kerül előállításra. Ebben a rendszerben még más neurotranszmitterek is termelődnek, melyeknek legfőbb feladata az idegi ingerületek átvitele, azaz egyes idegsejtek közötti információátvitel. A sejtek kapcsolódásain, vagyis szinapszisain ezek az említett neuromediátorok sejtről sejtre közvetítik az ingerületet. A neurotranszmitterek jelentős mértékben vesznek részt a hangulatalakításban és más érzelmi megnyilvánulásokban egyaránt. A szerotonin neuromediátorok hiánya, vagy helytelen összetétele tipikus háttere a depressziónak és egyes, más érzelmi alapú hibáknak. Ez a rendszer a neurotranszmitterek mellett az ún. jó hangulat, vagyis endorfin nevű hormont is termel. A depresszióban szenvedő emberek jelentős részének bizony valamilyen problémája van az enterális idegrendszerével, sőt a pszichiátriai tankönyvek is említést tesznek arról, hogy a depresszióban szenvedő betegeknél melléktünetként szokott jelentkezni a székrekedés. Ennek pedig következménye van a bél mikroflórájára is, amelynek zavara esetén fáradékonyságot előidéző és más agyi funkciókat, sőt az autonóm és periférikus idegrendszert befolyásoló patológiai hatású toxinok termelődésével találkozhatunk.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vakbél. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vakbél. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. november 27., kedd
Enternal I.
Címkék:
Bél,
Bélperisztaltika,
Depresszió,
Enterális idegrendszer,
ENTERNAL,
Hasi idegrendszer,
Irritált béltünet,
Joalis,
Növényi zsírok,
Székrekedés,
Vakbél,
Vastagbél,
Végbél,
Vékonybél
2012. június 20., szerda
ColiDren II.
A bélrendszerünk a gyomor alatt kezdődik, mégpedig a patkóbél nevű
(duodenum) résszel, majd ez tovább folytatódik a vékonybél a jejunum és
illeum részeivel, folytatódva a vakbélhez jutunk, aminél egy appendix
vermiformis nevű féregnyúlvány ágazik ki. A vakbéltől folytatódik a
vastagbél függőleges felszálló és leszálló része, mely egy S alakú íveléssel
jut a végbélhez. A bélrendszer minden egyes része tökéletesen eltérő
feladattal, mikroflóra összetétellel és környezettel bír. Gondoljunk
csak bele, a mai orvostudomány az emberi agy mellett a beleket sem képes
átültetni, más lényeges szerveink egyébként már rutinszerűnek számító
transzplantációja mellett. A belek transzplantációja a különleges
immuntulajdonságai végett egyenlőre lehetetlen feladatnak számít. Az
egésztestes medicina keretei között említést kell tennünk arról, hogy a
belek a nyirokcsomók sűrű hálózatával van átszőve, különösen a belek
olyan részeiben, mint a mesenterium, a mesocaecum, a mesocolon, vagy
éppen a mesorektum. A beleink továbbá gazdagon ellátottak az autonóm
idegrendszer részeivel is, úgy mint a plexus coeliacus- tól, plexus
entericus-tól kezdve, egészen a vastagbél plexus-ainak egyes során át
végül a plexus rectalis több szintjén át bezárólag. A nyirokszövet a
vékonybél végén egy speciális alakzatban összpontosul, ahol is a nodi
lymphatici aggregati képzi a Peyer-plakkokat, de megtalálható még a
vékonybélben is, ahol egyfajta mandulát alkot. Ha itt mondjuk egy
valamiféle gyulladás alakul ki, akkor az appendix gyulladásról
beszélhetünk, amit viszont műtéti úton muszáj eltávolítani. Kevesen
gondolunk csak bele, hogy az ókorban és a középkorban a vakbélgyulladás
bizony egy halálos betegségnek számított, mivel akkor a hasüreget még
nem műtötték és a vakbélről egyben nem is tudtak. Talán csak egyedül
Avicenna tudhatott róla állítólag, mégpedig sertések titkos
felboncolásából eredően, de hát ez mit sem ért mind neki, úgy a betegek
ezrei számára. A beleket átszövik a nervus vagus ágai, illetve annak
autonóm elemei is, ezek az elemek felelősek egyébként olyan záróizmok
működéséért, mint amilyen például az Oddi-féle záróizom, ez utóbbi a
pankreatikus és az epe eredetű produktumokat adagolja a patkóbélbe, vagy
amilyen például a bélvégződésen lévő rektális szfinkter. A belekben
két, egymástól jól megkülönböztethető méreganyagfajta fordulhat elő. Az
egyik ilyen a beleken belül keletkezik, mégpedig a helytelenül végbemenő
emésztési folyamatok során, vagy pedig a túlszaporodott
mikroorganizmusok útján, amelyek mikrobatoxinokat termelnek. Szintén a
beleken belül alakulhatnak ki lerakódásokban, vagy más néven
koprolitokban, vagy a bélfalak kidudorodásain (austra) megjelenő
lepedékben is létrejöhetnek méreganyagok. A bél nyálkahártyájának teljes
felülete eléri a 200 m2-t. A másik méreganyagfajtának azok a toxinok
számítanak, amelyek a fertőzési gócokból erednek. Ezek a fertőzési
gócok a nyálkahártya alatt, vagy pedig a belek más rétegeiben bújnak
meg, de egy biztos, hogy ún. intromurálisak, azaz bélfalba beépültek.
Folytatjuk...
Folytatjuk...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
