Elektroszmog

Az elektromos és a mágneses terek létezése nem a mai modern technika vívmánya – bolygónk keletkezése óta részei környezetünknek. A legismertebb közülük a Földelektromágneses mezeje. Földrajzi értelemben véve a mi szélességi körünk mentén a Föld elektromágneses mezejének intenzitási értéke úgy 50 μT (mikro-Tesla) körül mozog, ami valójában egy olyan érték, mint amit a háztartásokban megtalálható általános elektromos berendezések is képeznek az elektromágneses mező tekintetében. A természetes mezők általában statikusan viselkednek, azaz nem változtatják az irányukat (legalábbis az emberi időmértékegységben mérhetően), ugyanakkor az emberi (műszaki) tevékenység által keltett ilyen terek szinte minden esetben változnak. A természetes elektromágneses mezők a jelenleg rendelkezésre álló ismeretek alapján az emberre nézve nem károsak.

Az persze nem állítható egyértelműen, hogy megbetegedéseket váltana ki, mint azt állítják az elektromossággal foglalkozó biológusok.

Eddig azonban egyelőre még nem sikerült az okokat és a következményeket, a rendelkezésre álló fizikai, valamint biológiai folyamatok alapján összekapcsolni. Hiányzik ugyanis az a bizonyíték, ami igazolja az egészségkárosodás összefüggését a fokozódó elektroszmog terheltség vonatkozásában. A tudósok azonban úgy gondolják, hogy az elektromágneses mezők más egyéb tényezőkkel egyetemben elősegíthetik a rák kialakulását, annak ellenére, hogy a rákbetegségnek nem a közvetlen kiváltói. Lényeges szereppel bírnak ez esetben a hormonok is, ugyanis gyenge elektromos és főként mágneses mező hatására csökken a tobozmirigyen belüli termelődésük. Alvás közben a tobozmirigy nagy mennyiségű melatonin nevű hormont termel, amely korlátozza a fáradtságot, az alvászavarokat, a tompaságot, a depressziót és valószínűleg gátolja a rák kialakulását is.

A tudósok úgy gondolják, hogy az alacsony melatonin termelés esetén a szervezet kevésbé védett a rákkal szemben. A melatonin potenciális hiánya így véleményük szerint elegendő okot jelent arra nézve, hogy alvás közben minél kevesebb elektromágneses mezőt kibocsátó forrás legyen az ember feje közelében.