A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Anyatej. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Anyatej. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. szeptember 20., csütörtök

A hasnyálmirigy II.

A hasnyálmirigy enzimjeit (a mi hasonlatunkban csavarhúzó, fűrész és fogó szerepében szerepelnek) amilázoknak (az összetett cukrokat, egyszerű cukrokká bontják), proteázoknak (a proteineket egyszerűbb elemekké - aminosavakká bontják) és lipázoknak (az epesav által emulgált zsírokat egyszerűbb elemekké – zsírsavakká bontják) nevezik. A hasnyálmirigy rózsaszín-szürke árnyalattal bír. Mintegy tizenöt centiméter nagyságú és úgy 60 – 90 grammot nyom súlyban. Alakját tekintve a nagy nyálmirigyre hasonlít. A fő tevékenysége a protein enzimek és hormonok termelése. Ezeket az anyagokat vagy közvetlenül a véráramba juttatják a kapilláris erecskék (például az inzulin a Béta-sejtekben – endokrin funkció), vagy pedig a pankreatikus kivezetések vezetik el a vékonybélbe (lipázok, amilázok, proteázok).
Anatómiailag a hasnyálmirigy három fő részre osztható, tehát fej (caput pancreatis), amely a pancreas legnagyobb része és enyhén a test jobb oldalán helyezkedik el, a hasnyálmirigy, test (corpus pancreatis) része a fej részt köti össze a farok résszel és a fejtől folytatódik vízszintesen a bal oldal irányába, a harmadik rész a farok (cauda pancreatis), amely a test bal oldalán helyezkedik el. A hasnyálmirigy fejrészéből két kivezetés (nagy és kicsi) ágazik ki, amely a hasnyálmirigy nedvét a patkóbélbe vezeti. Ezek a kivezetések csak akkor aktiválódnak (ernyednek el), ha a patkóbélben előemésztett táplálék van jelen, ez a folyamat kör alakú záróizmok segítségével zajlik, melyek aktiválása a szekretin és a chylocystokinin hormonok kiválasztása útján történik.
A hasnyálmirigy szöveteinek túlnyomó többsége a hasnyálmirigy nedv előállítását szolgálja, mely tartalmazza a korábban említett lebontó (katabolikus) enzimeket. Ezt a funkciót külső exokrinnek nevezik. A hasnyálmirigy nedvek a hasnyálmirigy érdekes részeiben termelődnek – az acinokban, amik nem mások, mint a „bontószerszámok” gyártóüzeme. Az egyes „műhelyeket”, azaz acinok kisebb egységeit – acináris sejteknek nevezik, ezek pedig olyan pontokat képeznek, amelyekben közvetlen módon az enzimek fizikai szintézise zajlik. Az acináris sejtek által termelt enzimek félkész (hasonlattal élve „csiszolatlan”) állapotú proenzimek (egyelőre inaktív enzimek) formájában továbbítódnak, ugyanis ellenkező esetben a hasnyálmirigyből történő továbbításkor vegyi tulajdonságaikkal károsíthatnák magát a hasnyálmirigyet. A proenzimekből a vékonybélben válnak végleges formájú lebontó enzimek. A hasnyálmirigynek csupán egy nagyon csekély része (a teljes térfogatának valamivel több, mint egy százaléka) képezi a belső endokrin részt. Ezeket Langerhans-szigeteknek hívják. Egy egészséges ember hasnyálmirigye mintegy egymilliót tartalmaz belőlük. A Langerhans-szigetek esetében a sejtek négy csoportját különböztetjük meg, melyek mindegyike más és más típusú hormonok termelésére specializálódott. Amíg az alfa-sejtek a cukorszint, vérben történő fokozását szolgáló glukagon hormont állítja elő, addig a béta-sejtek inzulint termelnek, mely az előbbivel ellenkezőleg, csökkenti a vér cukorszintjét. 

2012. augusztus 6., hétfő

A só helyett inkább fűszerek II.

A túlsózott gyermekélelmiszerek

A Gyermekélelmezési Tanácsadói Központ, hároméves életkorig bezárólag egy felmérést végzett a gyermek étrendjét és étkezési szokásait illetően. Ebből az derült ki, hogy a gyermekélelmiszerekben só felesleg található, mégpedig négyszeres mennyiségben. Zuzana Urbanová, a prágai Általános Egyetemi Kórház részéről rámutatott arra, hogy egy hat – tizenkét hónapos gyermek étrendjében 80 %-val több só található, mint szükséges volna, sőt, az egy – másfél éves gyermekeknél ez a mennyiség már 95 %. A még idősebb gyermekek mindegyikénél meghaladta a nátriummennyiség a javasolt értéket, egyes esetekben akár négyszeres mértékben is. Közben só felesleget olyan gyermekek esetében is találtak, akik szoptatva voltak és gondosan előkészített házi étellel voltak kiegészítés gyanánt táplálva. A legnagyobb gondot a túlsózott pékáruk fogyasztásának formájában mutatkozott elsődlegesen, ezeket a gyermekek pedig már csecsemőkortól kapják. Mindehhez később még hozzáadódnak a füstölt termékek, a sajtok, a sózott vajak és más, magas sótartalmú élelmiszerek. A túlzott só bevitel az újszülött és a csecsemőkorban a vesék túlterhelését okozza, , miközben a vesék ilyen korai életkorban még nem kellőképpen érettek. A szív és a teljes kardiovaszkuláris rendszer számára a terheltség rendszerint olyan magas szokott lenni, hogy már az iskoláskorú gyermekek esetében az orvosok gyakran magas vérnyomást és más nem kívánatos következményeket diagnosztizálnak. A másik kockázatot a sós ízre való hajlam kialakulása jelenti, mely rendszerint erős szokott lenni és az életkor előrehaladásával ez fokozódik. A sós krumpli és a sós mogyoró fogyasztása más egyéb faktorral kombinálva, úgy mint például mozgáshiánnyal, túlsúly és kövérség kialakulásához vezet, majd később kardiovaszkuláris megbetegedéshez vezet. A gyermekek számára a legegyszerűbb és leghatékonyabb megoldás eleve a sós ízre való rá nem szoktatás.

2012. június 8., péntek

Antibiotikum és méregtelenítés III.

A gombák nagyon gyakran előfordulhatnak a béltraktusban is, ahol puffadásokat és emésztési zavarokat képesek okozni. E területen való előfordulásuknak tipikus esete, amikor az egyén fokozottan kívánja az édeset, sőt ez a „kívánalom" egészen függőségi szintig is elfajulhat, amikor az egyén már nem képes ellenállni az édességevésnek. Ezt a jelenséget egyébként az okozza, hogy a gombáknak cukorra van szükségük a szaporodásukhoz és így arra kényszerítik az egyént, hogy az pótolja a cukorigényét.Szintén az antibiotikumokra vezethetők vissza a krónikus vaginális gyulladások és folyások előfordulása. Mind a bél, úgy a vaginális eredetű gombás fertőzéseknek is lehetnek további kiváltó okai, ilyen lehet például a glutén anyagcsere zavara, mely rontja a nyálkahártyák minőségét. A gombákkal szemben folytatott harcban első sorban az ATB készítmény segít, mely képes az emberi szervezetből kiszűrni az antibiotikumok maradványait. Szintén segítséget jelent az epigenetikus környezet megzavarásakor, bélrendszerben jelenlévő gombás fertőzések, valamint nőgyógyászati jellegű gyulladások és persze ekcémák előfordulása esetén. Érthető módon ugyanúgy, mint más gyógyszereknek, sőt mondhatnám, mint mindennek a világon, az antibiotikumoknak is megvannak a maguk pro és kontra érveik. A gond azonban abban van, hogy a társadalmunk hajlamos a különféle gyógyítási módszereket csak egyoldalúan, a fényes oldalukról bemutatni és a lényeges negatív hatásaikkal már egyáltalán nem foglalkozunk. Ki kell jelenteni, hogy az antibiotikumoknak köszönhetően emberi életeket menthetünk meg és a mai modern társadalmunk számára elvonatkozhatatlan gyógyszereknek számítanak, de soha ne feledjük, hogy a maradványaik az emberi szervezet számára viszont egy olyan veszélyt jelentenek, amelyet a legfinomabban kifejezve is kellemetlennek lehet nevezni. Mivel az antibiotikum terheltség alól egyikünk sem tud kibújni, így a rendszeres méregtelenítésbe célszerű besorolni az ATB készítményt, évente legalább 1x. Döntően célszerű alkalmazni minden antibiotikumos kezelést követően. A krónikus vaginális gyulladások, bélgombák, mellmirigyben, valamint a petefészekben előforduló ciszták, ekcémák és az epigenetikus környezet megzavarása – nos, ezek mind-mind olyan problémák, melyek megoldásában segíthet az ATB nevű készítmény. A rendelőmbe ellátogató ügyfeleimnek mintegy harmadánál szokott előfordulni e készítmény szükségessége.

2012. június 6., szerda

Antibiotikumok és méregtelenítés II.

Messze kritikusabb a helyzet annál, mint ahogyan azt a probiotikus készítmények gyártói állítják, ugyanis nincs az a lactobacilus, amely képes volna legyőzni az antibiotikumok maradványait. Az antibiotikumok maradványai tehát a mi olvasatunkban méregterhelésnek számítanak és a szervezet számára kettős következménnyel járnak együtt.Legelőször is – léteznek olyan antibiotikumok, melyek géntoxikusak, azaz terhelik az epigenetikus környezetet és hatást gyakorolnak a gén működésére, ezzel pedig a szervezet bármely funkciójában komoly zavar alakulhat ki.Kihatásukat tekintve az antibiotikumok következményeikben nagyon súlyos betegségek kiváltó okai lehetnek és ez pontosan a génfunkciók megzavarásából fakad. Különféle idegi, onkológiai, pszichés, vagy autoimmun problémák fordulhatnak így elő. Másodszor pedig – az antibiotikumok elősegítik a gombák szervezetben történő szaporodását. Itt most mindenek előtt nem arra gondolok, hogy mondjuk a túlzott antibiotikum fogyasztástól fokozódna a női genitális terület gombás megbetegedésének kockázata, hanem sokkal inkább az antibiotikum maradványok okozta és a krónikus eredetű gombás terheltségekre.Az a helyzet, hogy ettől az „elgombásodástól” az emberi társadalom nagy része már a születésétől fogva ekcémásan reagál. Lehet, hogy valaki számára ez nagy meglepetésként szolgál, de én úgy gondolom, hogy az antibiotikumok a kiváltó okai a gyermekek körében hatalmas mértékben növekvő ekcémás megbetegedések előfordulásának. Ez a növekvő tendencia pontosan az antibiotikumok tömeges elterjedését követően öltött markáns méreteket, azaz a XX.sz. ’60-as és ’70-es éveiben. Hogy lehetséges az, hogy a gyerekek már eleve ezzel a problémával jönnek a világra? Úgy, hogy az anya szervezete magában hordozza az antibiotikumok maradványait, illetve nagyon gyakran önmaga is küzd különféle gombás fertőzésekkel, következésképpen a gombás terheltségek így átkerülnek a magzati szervezetbe, amely így gombás terheltséggel jön a világra. Ekcéma esetén a gombák nem közvetlenül a bőrt támadják meg, hanem szaporodni kezdenek a nyirokrendszerben és a méreganyagok, melyek ezáltal termelődnek, nos azok választódnak ki a bőrön keresztül, ez egyébként különösen a kisgyermekeknél tapasztalható, hiszen a bababőr nagyon finom és érzékeny struktúra. Ha ehhez a jelenséghez még csatlakozik egy allergia is, akkor a gombákra és azok méreganyagaira egy allergiás reakció lép fel és az egyén állapota ezáltal jelentősen rosszabbodik. Sokszor megesik, hogy a már fertőzött bőr, további mikroorganizmusokkal felülfertőződik, amivel előáll az ún. impetiginizáció, azaz az ekcéma másodlagos fertőződése.

2012. június 4., hétfő

Antibiotikumok és méregtelenítés

Vitathatatlan, manapság, hogy a korunk orvoslását egyértelműen uralják az antibiotikumok. Ezen jelenleg leggyakrabban használt gyógyszereknek a legfőbb feladata, hogy segítsenek az emberi szervezet számára legyűrni a különféle fertőzéseket. Eredetileg gombák által termelt produktumként fedezte fel őket Alexander Fleming, Nobel-díjas brit orvos. A gombák olyan védekező anyagként termelik az antibiotikumokat, amelyekkel a konkurens mikroorganizmusokat pusztítják és növelik ezzel a maguk rendelkezésére álló életteret. A különféle gombák eltérő antibiotikumokat termelnek. Manapság azonban az egyes gombák antibiotikumainak összetételi elemzése alapján már mindegyiket szintetikus úton állítják elő. Régen a fertőzések voltak az elhalálozások leggyakoribb okai, ennek veszélyét azonban az antibiotikumok jelentősen lecsökkentették. Másrészről mindenképpen említést kell tenni arról is, hogy nem kizárólag csak ezek a gyógyszerek voltak egymagukban, amelyek megváltoztatták a mikroorganizmusok és az emberiség közötti erőviszonyokat. Fontos szerepet játszott ebben a változásban a személyes higiénia és a köztisztaság színvonalának javulása, ami nyilván jelentősen csökkentette a környezetünkben előforduló fertőzések mennyiségét. Az élelmiszer higiénia ezt követően döntő módon korlátozta a hasmenéses megbetegedések előfordulásának kockázatát – hiszen pár száz évvel korábban, csak a bélfertőzéseknek köszönhetően minden harmadik gyermek meghalt. Bizonyos fertőzések az oltásoknak köszönhetően tarthatók rövid pórázon. Olyan hatalmas betegségek, mint a vérhas, vagy a kolera elvesztették a középkorból ismert súlyosságukat, sőt ezen betegségek terjedéséért felelős patkányok populációja is aránylag kellően ellenőrizhető keretek közé került. Nos ezidáig csupa dicsérettel illettem az antibiotikumokat, azonban egy kicsit másról is szólnom kell velük kapcsolatosan. A mai medicina, de legfőképpen a felvilágosult egészségügyi dolgozók hangoztatják az antibiotikumok hatékonyságának csökkenését. Ezen nincs mit csodálkozni. Az orvosok nagy mennyiségben írják fel betegeiknek a különféle antibiotikumokat – a betegek pedig nagyon gyakran igénybe is veszik azokat, ezzel sokszor nem is feltétlenül adekvát módon alkalmazzák őket az adott betegségre. Ezzel fokozatosan változások állnak be a mikroorganizmusok génháztartásában, következésképpen az ilyen mikroorganizmusok kezdik megszokni a gyógyszereket és így nem is reagálnak már rájuk. Így nagyon gyorsan bekövetkezhet, hogy teljesen kezelhetetlen fertőzések egész sora alakul ki. Ezt a problémát azonban egyelőre paradox módon kezelik manapság az újabb és újabb antibiotikumok kialakításával. Mi azonban, akik a méregtelenítéssel foglalkozunk nem szabad megfeledkeznünk az antibiotikumok alkotta további veszélyről sem – a mérgező maradványok keletkezéséről. Az antibiotikumok ugyanis az emberi szervezetbe nem csak gyógyszerek útján juthatnak be, hanem egyben az életkörnyezetből és a táplálékból származóan is. Ennek oka főként az, hogy védekezésképpen antibiotikumokat adagolnak a nagyméretű állattartó telepeken használt takarmányokba. Ezzel a jelenséggel egyébként nem csak a baromfitelepeken, hanem a méhészetben és a szarvasmarha tartásban is találkozhatunk. Az antibiotikumok azonban a táplálékláncba a vízzel is bejuthatnak – hiszen pontosan a vizeinkbe, mint befogadó közegbe távoznak az emberi vizelettel és széklettel a túlzott fogyasztásból származó gyógyszerek. A gyermekek szervezetébe nagyon sokszor a magzati fejlődéskor az anyaméhen, illetve csecsemőként az anyatejen keresztül jutnak be a különféle antibiotikumok.

2012. május 3., csütörtök

A kis emberek méregtelenítése IV.

Szeretnék megemlíteni Önöknek még egy olyan toxint, amelyet bár jelentőségét tekintve nem szeretném feleslegesen eltúlozni, de az tény, hogy egy méregteleníteni kívánt hölgy esetében nagyon lényeges szerepet játszhat.
E tekintetben pedig a glutén intoleranciára, vagyis a búza gliadin intoleranciájára gondolok, melynek során egy olyan toxin keletkezik a szervezetben, amelynek bizony géntoxikus hatása is van. Így komoly, genetikai eredetű zavarok alakulhatnak ki, ezek pedig gyakori okai lehetnek a meddőségnek, vagy a terhesség alatti komplikációknak.
A gyermek fejlődése, mely a szoptatás útján ezen típusú zavarnál keletkező toxinok utánpótlásában részesül, problémákba ütközhet és a gyermek egészségi problémákban szenvedhet. Ez az intolerancia sokszor örökölhető és így az érintett szülők további utódainál is előfordulhat.
Fokozott figyelmet javaslok szentelni ennek a toxinnak pont a jövőbeni és a terhes anyukák esetében, vagy olyan pároknál akiknek ismeretlen, vagy éppen immun eredetű okokból kifolyólag nem sikerül gyermeket nemzeniük. Természetesen minden egyes méregtelenítési eset az emberi szervezet egyediségéből fakadóan más és más lehet, de ennek ellenére léteznek bizonyos alapszabályok.

2012. május 2., szerda

A kis emberek méregtelenítése III.

A gyermek fogantatását megelőző méregtelenítés nem csak egy kedvező környezetet teremthet a fejlődő magzatnak, hanem egyben kellő előfeltételeket is a megtermékenyítés bonyolult folyamatához. Nem utolsó sorban az anyánál kedvező pszichikai változásokat idéz elő, így az később nem kerül olyan érzelmi problémák hatása alá, melyekkel a terhesség és a gyermekszülés együtt járhat (ilyenkor a stressz egy bizonyos változatáról van szó – mely bár önmagában véve pozitív hatású – de az anyaszervezetet mégis megrázó módon éri).
Szintén és nem utolsó sorban a terhesség ideje alatt kialakulhatnak különféle olyan egészségi problémák, mint amilyen többek között a terhességi cukorbetegség, az érfal gyulladások, az epe megbetegedések, a veseelégtelenség, időnként veseösszeomlás stb.. Pont a méregtelenítés az, ami képes megvédeni a hölgyeket ezen említett komplikációkkal szemben. A jól elvégzett méregtelenítés – és ezt a saját tapasztalataim, gyakorlatom birtokában állítom – képes megvédeni a hölgyeket az ún. laktációs pszichózissal és depresszióval, valamint a terhességi rosszullétekkel szemben, melyek egyébként természetesnek és fiziológiailag helyénvalónak tartanak (persze ezek a tünetek egyáltalán nem tekinthetők természetesnek és nem is feltétlenül kell előfordulniuk). A méregtelenítés képes megvédeni a hölgyeket az elvizesedéstől és egy sor olyan pszichikai problémától, melyek a terhesség ideje alatt előfordulhatnak, ezen felül kedvezően befolyásolhatja a különféle terhesség alatti, normál fiziológiai folyamattól eltérő kilengéseket.  A világrajövetelt követően a csecsemő számára a megfelelő méregtelenítés igen lényeges az immunrendszere hibátlan működése szempontjából, hiszen így eltávolításra kerülnek az olyan gócok, amelyek például a szoptatással alakultak ki benne és összességében is biztosítja a csecsemő jó kondícióját. Az ilyen csecsemőnek később nem kell olyan tünetektől szenvednie, amelyeket egyébként teljes mértékben természetesnek hisznek az emberek, ilyenek például: az izgatottság, az álmatlanság, a rendszeres sírás és sikítozás, a hasmenés, a tejszopási problémák, a táplálék beviteli gondok stb. röviden olyan problémák, mint amilyenek úgymond a csecsemőélet velejárói. Ezek az említett problémák azonban nem fiziológiaiak és nem is szükségesek, éppen ellenkezőleg a pici szervezetben jelenlévő toxinok jelenlétére utalnak.
Manapság az ilyen toxinokat képesek vagyunk eltávolítani. Így a gyermek sokkal intenzívebb örömöt hozhat a szüleinek, hiszen a nyugodt, nevetgélő és főként egészséges gyermek nyilván a legnagyobb szerencse, ami egy szülőt érhet az életében. A gyermeknek azonban a további fejlődését is támogatni kell, ugyanis egy olyan bonyolult szervezet fejlődése, mint amilyen az emberé, mind testi, úgy pszichikai téren egyaránt nem egy egyszerű dolog. Számolnunk kell azzal, mint ahogyan azt tette az ókori kínai medicina is, hogy a jin és a jang között állandó feszültség alakul ki, a szervezet fiziológiai folyamatait irányító csí szüntelenül átalakul és változik. Ugyanígy kell tekintenünk az emberi élet ezen egyes korai fázisaira is, tehát a csecsemő, kisbaba és nagyobb gyermeki időszakokra, ugyanis az emberi szervezet szüntelenül érzékeny a különféle funkcionális hibákra, amelyeket viszont mi képesek vagyunk időben megragadni és a méregtelenítési eszközökkel felszámolni. A jövőbeni anyuka, a terhes kismama, a szülés után lévő anyuka méregtelenítése, illetve a megszületett és fejlődésében nyomon követett csecsemő méregtelenítése, ezek mind-mind olyan lépéseknek számítanak, amelyekről, ha az irányított és ellenőrzött méregtelenítés semmi másra nem lenne képes csak is az ilyen embereken való segítségnyújtásra, akkor is egy olyan módszernek számítana aminek megvan a maga megalapozott létjogosultsága.
Nem utolsó sorban a jó kezdés, startolás nem csak a könnyűatlétikai futásban, hanem az életben is igen fontos tényező. Az élet hajnalán való nem megfelelő startolás később sokkal bonyolultabb megoldásokat igényelhet a keletkezett problémák kezelésének tekintetében, amelyek sokszor akár sikertelenséggel is együtt járhatnak.

2012. április 30., hétfő

A kis emberek méregtelenítése II.

Az okok leggyakrabban méreganyag eredetűek, így az, hogy egy hölgy nem képes teherbe esni, az pontosan a jelen lévő toxinok eredménye.
Ha ezt a hatást hormonokkal és mesterséges megtermékenyítési technikákkal igyekszünk legyőzni, akkor egy ilyen mesterséges környezetben fejlődő magzatra jelentősebb kockázat hárul, mint szemben az ilyen környezetet természetes módon elutasító magzatra.
Nyilván megértem azon hölgyek és urak érzelmeit is, akik hasztalanul igyekeznek saját gyermeket nemzeni, de egyben felhívnám a figyelmet a medicina egyfajta szupervíziójára is, amelynek nem csak mindenhatóságát illene harsognia, hanem a lehetséges következményekre is figyelmeztetnie kellene.
A mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó intézetek működése üzleti szempontból nagyon kedvező, így az senkit sem érdekel, hogy ilyen említett tanulmányok jöjjenek létre.
Mindezen túlmenően a tanulmányok többségét a gyógyszergyártó cégek szokták finanszírozni, mivel azonban jelen esetben a gyógyszerekből származó bevétel nem oly jelentős, így ezen oldalról elenyésző az érdeklődés. Azonban nem csak az anyáról, gyerekre átkerülő toxinokról és a toxinok magzatra kifejtett hatásáról van szó, hanem arról is, hogy az ember egy elég tökéletlen teremtés. Érzelmi világa nagyon törékeny és gyakran meglehetősen problematikus is.
Mindenki számára ismert manapság a gének, azaz nukleinsavak általi információ átvitel. Hivatalos körökben sokkal kevesebbszer beszélnek a géneken kívüli, másféle módon történő információátvitelről. A szülőkről, gyerekekre átkerülő információkról és az emberiség teljes történelméről van szó, melyeket önmagunkban hordunk lekódoltan. Sokszor ezek az információk annyira patológiai hatásúak lehetnek, hogy meghatározhatják az egyén fejlődését, jobban mondva gátolhatják és lehetetlenné tehetik a magzat azon maximális mentális fejlődését, ami iránt mindannyian áhítozunk.
Ezen mentális információk átvitele később a mikroba gócok és más egyéb toxinok keletkezésének az alapját is alkotják, így nem csoda, hogy már röviddel a születést követően különféle betegségekkel találkozhatunk, olyanokkal, mint légúti fertőzések, emésztőrendszeri fertőzések, immunrendszeri, bőr és idegrendszeri problémák. Egy gyermek ilyen korai betegségeinek kialakulásában előfeltétel az említett mentális eredetű hibák generációkról generációkra történő átvitele.
Időnként ezek a mentális hibák erősödhetnek, ugyanakkor az is előfordulhat, hogy egy következő generációnál éppen ellenkezőleg gyengülnek, de erről már elődeink eleve elég sokat tudhattak. Igen jól ismerték, hogy mikor erősödnek és mikor gyengülnek ezek a hibák, majd ez alapján képesek voltak megítélni az esetleges utód úgymond életminőségét.
Folytatjuk...

2012. április 27., péntek

A kis emberek méregtelenítése

Sok ember hisz abban, hogy az ember lelke az újraszületéséhez a szülők közül választ magának megfelelőt, mint azt a karma is előírja, mind a gyermek, úgy a szülők karmája vonatkozásában egyaránt. Higgyünk benne, hogy amennyiben teszünk valamit annak érdekében, miszerint a kisgyermek lelkét a szokásosnál kedvesebb ölelés érje részünkről, akkor ez a kedves, gyönyörű és aranyos emberke bizony minket fog választani, életünket így egyedülálló boldogsággal gazdagítva.
A „valami” pont az a kedvezőbb környezet, amiben a magzat az élete első pillanatait éli, tehát az anya szervezete. Az emberke még megszületését megelőzően így egy hasonlattal élve, nem kell, hogy démonokkal harcoljon. Hiszen teljesen logikus, hogy a különféle idegen eredetű anyagokkal, mikroorganizmusokkal és toxinjaikkal, valamint élelmiszer mérgekkel terhelt anyaszervezet nem lehet kedvező hatással a magzat fejlődésére.
Ebben a fejlődési folyamatban minden sokkal gyorsabban zajlik, mint az egyébként történik a mi felnőtt életünkben. A sejtek hamar osztódnak, majd szövetek, szervek fejlődnek ki belőlük egy több millió éves genetikai kód alapján. A szervek funkciókkal gazdagodnak és mindent keresztülsző az emberi lélek.
Az emberi egyén ezen, hirtelen fejlődésének egésze természetesen egy rendkívül törékeny folyamat. Arra nincs idő, hogy a magzat szervezete felvegye a harcot a különféle toxinokkal, legyőzve, elraktározva és kezelve azokat eközben. Ezzel szemben minden egyes toxin annak a szövetnek a minőségére gyakorol hatást, amely az alap magzati sejtek valamelyikéből alakul ki.
A toxinok, melyek a szervezetben lerakódnak újabb és újabb egészségi problémákat okozhatnak, melyekkel aztán egész életünkön keresztül harcolnunk kell. Tehát nem csupán arról van szó, hogy a nő, vagy a férfi képes-e gyermeket nemzeni, hanem arról is, hogy egyáltalán milyen lesz az a gyermek. A mesterséges beavatkozással, hormonok és más anyagok segítségével történt megtermékenyítés az élet nem fiziológiai kezdete. Eddig senki sem mert még olyan tanulmányt készíteni, amely képet adna a mesterséges megtermékenyítésből származó gyermekek állapotáról. Nem csak maga a megtermékenyítés aktusáról van itt szó, sajátos szerepét játszik még ebben az esetben az a tény is, hogy ezt a technikát igen gyakran alkalmazzák olyan hölgyek esetében, akik valamilyen okból kifolyólag normális fiziológiai úton nem képesek teherbe esni.
Folytatjuk...

2012. április 12., csütörtök

A dioxin-terheltség és tisztítása

A dioxin erősen mérgező vegyszer, mely fokozatosan – táplálkozás útján – kerül be a szervezetbe, majd ott felhalmozódik a zsírban gazdag szervekben, főként az agyban, idegrendszerben, májban, illetve a testzsírban.  A létfontosságú szerveket károsítja (megnyilvánulhat például migrén, görcsök, bénulások, vagy hormonális problémák formájában), míg fogyás esetén (rossz közérzetet, hányingert okozva) felszabadul a zsírszövetekből. Ilyenkor, ha a kivezető útvonal nem biztosított, ez a mennyiség is a belszervekben rakódik le, fokozva azok állapotromlását.  A fogyókúrát, tehát, érdemes összekötni testreszabott méregtelenítéssel!  Fontos tudni, hogy a dioxin génkárosító vegyület, ráadásul bizonyítottan átjut a méhlepényen (terheli a magzat szervezetét), és bekerül az anyatejbe is!  Mindezek miatt döntő jelentőségű az anya szervezetének tisztítása, még a fogamzás előtt, illetve minden terhelt számára (ez energetikai vizsgálattal megállapítható) a specifikus méregtelenítés, mely – tapasztalataim szerint – kivitelezhető a Joalis gyár által kifejlesztett készítménycsaláddal, így a dioxint is tisztító Antichemic cseppel. A teljes kúra adott szervből, adott toxint tisztít, meghatározott kivezető útvonal biztosításával.  Ez a toxin gyakori terhelő tényező napjainkban, miután nehezen elkerülhető, ott van a talajban (régen permetező-gyomírtó szerek része volt), onnan bejut a növényekbe, ezekkel az állatokba, és így a tápláléklánc csúcsán álló emberbe is.  Sajnos, a kifejezetten egészséges táplálkozásra törekvő vegetáriánusokban is, sokszor komoly terhelő tényezőként jelenik meg.
 
Dr. Munkácsi Katalin, gyermekgyógyász, homeopata  katalin.munkacsi@t-online.hu 
www.egeszsegnevelo.hu
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...