ColiDren II.

A bélrendszerünk a gyomor alatt kezdődik, mégpedig a patkóbél nevű (duodenum) résszel, majd ez tovább folytatódik a vékonybél a jejunum és illeum részeivel, folytatódva a vakbélhez jutunk, aminél egy appendix vermiformis nevű féregnyúlvány ágazik ki. A vakbéltől folytatódik a vastagbél függőleges felszálló és leszálló része, mely egy S alakú íveléssel jut a végbélhez. A bélrendszer minden egyes része tökéletesen eltérő feladattal, mikroflóra összetétellel és környezettel bír. Gondoljunk csak bele, a mai orvostudomány az emberi agy mellett a beleket sem képes átültetni, más lényeges szerveink egyébként már rutinszerűnek számító transzplantációja mellett. A belek transzplantációja a különleges immuntulajdonságai végett egyenlőre lehetetlen feladatnak számít. Az egésztestes medicina keretei között említést kell tennünk arról, hogy a belek a nyirokcsomók sűrű hálózatával van átszőve, különösen a belek olyan részeiben, mint a mesenterium, a mesocaecum, a mesocolon, vagy éppen a mesorektum. A beleink továbbá gazdagon ellátottak az autonóm idegrendszer részeivel is, úgy mint a plexus coeliacus- tól, plexus entericus-tól kezdve, egészen a vastagbél plexus-ainak egyes során át végül a plexus rectalis több szintjén át bezárólag. A nyirokszövet a vékonybél végén egy speciális alakzatban összpontosul, ahol is a nodi lymphatici aggregati képzi a Peyer-plakkokat, de megtalálható még a vékonybélben is, ahol egyfajta mandulát alkot. Ha itt mondjuk egy valamiféle gyulladás alakul ki, akkor az appendix gyulladásról beszélhetünk, amit viszont műtéti úton muszáj eltávolítani. Kevesen gondolunk csak bele, hogy az ókorban és a középkorban a vakbélgyulladás bizony egy halálos betegségnek számított, mivel akkor a hasüreget még nem műtötték és a vakbélről egyben nem is tudtak. Talán csak egyedül Avicenna tudhatott róla állítólag, mégpedig sertések titkos felboncolásából eredően, de hát ez mit sem ért mind neki, úgy a betegek ezrei számára. A beleket átszövik a nervus vagus ágai, illetve annak autonóm elemei is, ezek az elemek felelősek egyébként olyan záróizmok működéséért, mint amilyen például az Oddi-féle záróizom, ez utóbbi a pankreatikus és az epe eredetű produktumokat adagolja a patkóbélbe, vagy amilyen például a bélvégződésen lévő rektális szfinkter. A belekben két, egymástól jól megkülönböztethető méreganyagfajta fordulhat elő. Az egyik ilyen a beleken belül keletkezik, mégpedig a helytelenül végbemenő emésztési folyamatok során, vagy pedig a túlszaporodott mikroorganizmusok útján, amelyek mikrobatoxinokat termelnek. Szintén a beleken belül alakulhatnak ki lerakódásokban, vagy más néven koprolitokban, vagy a bélfalak kidudorodásain (austra) megjelenő lepedékben is létrejöhetnek méreganyagok. A bél nyálkahártyájának teljes felülete eléri a 200 m2-t. A másik méreganyagfajtának azok a toxinok számítanak, amelyek a fertőzési gócokból erednek. Ezek a fertőzési gócok a nyálkahártya alatt, vagy pedig a belek más rétegeiben bújnak meg, de egy biztos, hogy ún. intromurálisak, azaz bélfalba beépültek.
Folytatjuk...