Az oltóanyagokat érintő tapasztalataink közül - két hazai esetet szeretnénk bemutatni.
Első eset: kilenc éves, figyelem- és koordináció zavaros, impulzív, nehezen kezelhető, autista kisfiú érkezett vizsgálatra. Az állapotfelmérést követően (melyet nehezen viselt a mozgáskényszer miatt), első alkalommal, az agyhártyán mért fertőzési góc, (Joalis csepp Min-Dren) és az akkor prioritást élvező nehézfém terheltség (Joalis csepp AM) tisztítására került sor. Két hónap múltán nagy örömmel számoltak be arról, hogy a kisfiú megtanult egyedül, kétkerekűvel kerékpározni, ami mindaddig nem sikerült és reménytelennek tűnt. Ez alkalommal a központi idegrendszer (Joalis csepp Cranium) területét terhelő oltóanyag maradványok (Joalis csepp DAK) tisztítását igényelte a szervezete. További két hónap múlva könyvvel a kezében érkezett. Perceken át nyugodtan ülve lapozgatott a váróban, míg a nagymama boldogan mesélte, hogy unokája szavalóversenyen indult és a tanító néni is folyamatosan dicséri a tanulmányi eredményén és magatartásán tapasztalható javulást. A pozitív változás már most jelentős, pedig még nem értünk a folyamat végére.
Második eset: tizenhét éves diáklány, az irányított méregtelenítés és a homeopátiás alkati szer beállítását követően több mint három éve mentes (gyógyult) korábbi, az életvitelét jelentősen befolyásoló migrénjétől. A rohamok típusosan, szemtünetekkel indultak, egy teljes napon át tartó folyamatos fejgörccsel és feltartóztathatatlan hányással jártak korábban, mely úgy legyengítette, hogy a következő napon sem tudott iskolába menni. A mérés és méregtelenítés során, a szervezet által prioritásnak jelölve, a központi idegrendszer (Joalis csepp Cranium) és a máj tisztítására (Joalis csepp Liv-Dren) került sor, melyek fő terhelője oltóanyag maradványok (Joalis csepp DAK) voltak. A tisztítás útvonalát a nyirokrendszer biztosította (Joalis csepp LYM). Az előzményekben súlyos oltási reakció szerepelt az első Di-Per-Te oltást követően, mely miatt a továbbiakban csak Di-Te-vel volt oltható. (Más esetekben, az anamnézisben, általában nem szerepelt oltással kapcsolatban ilyen kézzel fogható mellékhatás. Sőt, gyakran mérjük és tisztítjuk még tünetmentes fázisban ezt a terheltséget.) Bízom abban, hogy még sok, nehezen kezelhető, vagy megoldhatatlannak tűnő betegség esetében sikerül látványos javulást, illetve gyógyulást elérni hazai viszonyok között is!
Első eset: kilenc éves, figyelem- és koordináció zavaros, impulzív, nehezen kezelhető, autista kisfiú érkezett vizsgálatra. Az állapotfelmérést követően (melyet nehezen viselt a mozgáskényszer miatt), első alkalommal, az agyhártyán mért fertőzési góc, (Joalis csepp Min-Dren) és az akkor prioritást élvező nehézfém terheltség (Joalis csepp AM) tisztítására került sor. Két hónap múltán nagy örömmel számoltak be arról, hogy a kisfiú megtanult egyedül, kétkerekűvel kerékpározni, ami mindaddig nem sikerült és reménytelennek tűnt. Ez alkalommal a központi idegrendszer (Joalis csepp Cranium) területét terhelő oltóanyag maradványok (Joalis csepp DAK) tisztítását igényelte a szervezete. További két hónap múlva könyvvel a kezében érkezett. Perceken át nyugodtan ülve lapozgatott a váróban, míg a nagymama boldogan mesélte, hogy unokája szavalóversenyen indult és a tanító néni is folyamatosan dicséri a tanulmányi eredményén és magatartásán tapasztalható javulást. A pozitív változás már most jelentős, pedig még nem értünk a folyamat végére.
Második eset: tizenhét éves diáklány, az irányított méregtelenítés és a homeopátiás alkati szer beállítását követően több mint három éve mentes (gyógyult) korábbi, az életvitelét jelentősen befolyásoló migrénjétől. A rohamok típusosan, szemtünetekkel indultak, egy teljes napon át tartó folyamatos fejgörccsel és feltartóztathatatlan hányással jártak korábban, mely úgy legyengítette, hogy a következő napon sem tudott iskolába menni. A mérés és méregtelenítés során, a szervezet által prioritásnak jelölve, a központi idegrendszer (Joalis csepp Cranium) és a máj tisztítására (Joalis csepp Liv-Dren) került sor, melyek fő terhelője oltóanyag maradványok (Joalis csepp DAK) voltak. A tisztítás útvonalát a nyirokrendszer biztosította (Joalis csepp LYM). Az előzményekben súlyos oltási reakció szerepelt az első Di-Per-Te oltást követően, mely miatt a továbbiakban csak Di-Te-vel volt oltható. (Más esetekben, az anamnézisben, általában nem szerepelt oltással kapcsolatban ilyen kézzel fogható mellékhatás. Sőt, gyakran mérjük és tisztítjuk még tünetmentes fázisban ezt a terheltséget.) Bízom abban, hogy még sok, nehezen kezelhető, vagy megoldhatatlannak tűnő betegség esetében sikerül látványos javulást, illetve gyógyulást elérni hazai viszonyok között is!