A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bőr. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bőr. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. december 3., hétfő
Lymfatex I.
A Lymfatex nevű készítmény egy nagyon komplex feladatot lát el – a nyirokrendszer méregtelenítését. Az én szemszögemből szerintem a legérdekesebb és talán a leghatékonyabb készítménynek számít az egész méregtelenítési medicina világában. A nyirokrendszer egy bonyolult dolog; nyirokerekből és nyirokcsomókból áll, továbbá pedig kapcsolódnak még hozzá a mandulák, a lép és a nodi lymphatici aggregati (vagyis a vékonybél végén található nyirokszöveti csoportosulás). A nyirokrendszerünk olyan aprócska erekbe torkollik, amelyek testünk valamennyi sejtjét érintik, az idegrendszer sejtjeinek kivételével. Az erek fakoronaszerűen ágaznak szerte-szét szervezetünkben és egy közös törzsben egyesülnek, ami tovább folytatódik a felső főérbe – ezzel a nyirokrendszer teljes tartalma a véráramba áramlik. A limfatikus rendszer ereit nyirokcsomók osztják fel. Több tíz, sőt inkább több száz ilyen található szervezetünkben. Felosztásukat tekintve aszerint osztjuk fel őket, hogy mely terület kiszolgálására hivatottak. Lehet ez a fej és a nyak, vagy a felső végtagok, a mellkas, a has, a medence és az alsó végtagok területe. A nyirokrendszerünk egész sor funkcióval is rendelkezik. Első sorban azok az ún. limfociták a lényegesen, melyek egy tejszínű folyadékban mozognak. Az immunrendszer olyan, fagocita tulajdonságokkal rendelkező sejtjeiről beszélünk ebben az esetben, amelyek képesek elnyelni a nem kívánatos idegen eredetű részecskéket. Ebben az előbb említett tejszínű folyadékban áramlanak a sejtekhez a tápanyagok, viszont a sejtközi területekről (mesenchym) pedig a különféle metabolitok és sejt-salakanyagok, – ideértve a toxinokat is –-, jutnak a nyirokrendszerbe. A nyirokcsomók egyfajta speciális szűrőberendezésként szolgálnak, a limfának pedig bonyolult utakon keresztül ezek irányába kell áramlania, hiszen a nyirokcsomókban megy végbe a mikroorganizmusok likvidálása és más egyéb idegen eredetű anyagok összegyűjtése. A nyirokrendszer gyakran másolja le az érrendszer struktúráját, szerkezetében is igen hasonlít hozzá. Igaz, hogy nem rendelkezik olyan saját izomrendszerrel, mint az érrendszer erei, de ezzel szemben érfalai nagyon is hasonlóak a vér érrendszeréhez, amivel egyben számos ponton kapcsolódik. Mindebből következik, hogy a limfa lényegében csak a gravitáció és a környező izmok összehúzódásának- elernyedésének köszönhetően áramlik szervezetünkben. A nyirokrendszer legkritikusabb pontjainak első sorban a nyirokcsomók számítanak – számos változás mehet bennük végbe, és nagyon gyakran válnak mikroba gócok melegágyává. A nyirokrendszerben található fertőzési gócokból kioldódó toxinok az egész szervezetbe eljuthatnak és hatást gyakorolhatnak a locus minori resistentiae- ekre, azaz a érzékeny és érintett területekre. Ilyen területeknek számítanak a szervezetben a genetikailag gyenge pontok, vagy pedig a sérülésekkel, műtéti beavatkozások által érintett testterületek. A limfatikus rendszerben mindenféle mikroba eredetű toxinnal szemben találhatjuk magunkat, ilyenek lehetnek például a különféle vírusok, gombák, chlamidia, borrelia, streptococcusok, élősködők stb.. A mikroba gócokból származó toxinok nem csak kiterjedt módon, hanem lokálisan is károsak, főleg ez utóbbi esetben akkor, ha valamilyen rendszeren belül vannak. Ha például a gócok a gyomor körüli csomókban helyezkednek el, melyekből e terülten több tíz is található, akkor a gyomor komolyan károsodhat általuk. Ha a gócok éppen a légutakban találhatók, akkor érthető módon eme rendszer nyálkahártyája sérül majd érthető módon. Az olyan kisgyermekek, akik eleve sérült nyirokrendszerrel jönnek a világra, gyakran szenvednek bőrproblémákban, hiszen méregtelenítési folyamataik igen specifikusak és következésképpen javarészt pont a bőrön keresztül zajlanak. A mikroba toxinok nyirokrendszeren belüli keletkezését kedvezően segítik elő a különféle nyákképző élelmiszerek, melyekkel szemben – főleg a jelentős mértékben bevitt mennyiség esetén – a limfatikus rendszer rendszerint tehetetlen. A nyiroksejtek csoportosulásának és a nyirokrendszerbe történő belépésük pontja a vastagbélben található, éppen ezért sok múlik azon, hogy mi is szívódik fel a vastagbélben és azzal hogyan, mi módon képes gazdálkodni az emberi szervezet.
2012. június 6., szerda
Antibiotikumok és méregtelenítés II.
Messze kritikusabb a helyzet annál, mint ahogyan azt a probiotikus készítmények gyártói állítják, ugyanis nincs az a lactobacilus, amely képes volna legyőzni az antibiotikumok maradványait. Az antibiotikumok maradványai tehát a mi olvasatunkban méregterhelésnek számítanak és a szervezet számára kettős következménnyel járnak együtt.Legelőször is – léteznek olyan antibiotikumok, melyek géntoxikusak, azaz terhelik az epigenetikus környezetet és hatást gyakorolnak a gén működésére, ezzel pedig a szervezet bármely funkciójában komoly zavar alakulhat ki.Kihatásukat tekintve az antibiotikumok következményeikben nagyon súlyos betegségek kiváltó okai lehetnek és ez pontosan a génfunkciók megzavarásából fakad. Különféle idegi, onkológiai, pszichés, vagy autoimmun problémák fordulhatnak így elő. Másodszor pedig – az antibiotikumok elősegítik a gombák szervezetben történő szaporodását. Itt most mindenek előtt nem arra gondolok, hogy mondjuk a túlzott antibiotikum fogyasztástól fokozódna a női genitális terület gombás megbetegedésének kockázata, hanem sokkal inkább az antibiotikum maradványok okozta és a krónikus eredetű gombás terheltségekre.Az a helyzet, hogy ettől az „elgombásodástól” az emberi társadalom nagy része már a születésétől fogva ekcémásan reagál. Lehet, hogy valaki számára ez nagy meglepetésként szolgál, de én úgy gondolom, hogy az antibiotikumok a kiváltó okai a gyermekek körében hatalmas mértékben növekvő ekcémás megbetegedések előfordulásának. Ez a növekvő tendencia pontosan az antibiotikumok tömeges elterjedését követően öltött markáns méreteket, azaz a XX.sz. ’60-as és ’70-es éveiben. Hogy lehetséges az, hogy a gyerekek már eleve ezzel a problémával jönnek a világra? Úgy, hogy az anya szervezete magában hordozza az antibiotikumok maradványait, illetve nagyon gyakran önmaga is küzd különféle gombás fertőzésekkel, következésképpen a gombás terheltségek így átkerülnek a magzati szervezetbe, amely így gombás terheltséggel jön a világra. Ekcéma esetén a gombák nem közvetlenül a bőrt támadják meg, hanem szaporodni kezdenek a nyirokrendszerben és a méreganyagok, melyek ezáltal termelődnek, nos azok választódnak ki a bőrön keresztül, ez egyébként különösen a kisgyermekeknél tapasztalható, hiszen a bababőr nagyon finom és érzékeny struktúra. Ha ehhez a jelenséghez még csatlakozik egy allergia is, akkor a gombákra és azok méreganyagaira egy allergiás reakció lép fel és az egyén állapota ezáltal jelentősen rosszabbodik. Sokszor megesik, hogy a már fertőzött bőr, további mikroorganizmusokkal felülfertőződik, amivel előáll az ún. impetiginizáció, azaz az ekcéma másodlagos fertőződése.
Címkék:
Allergia,
Antibiotikum,
Antibiotikumok,
Anyaméh,
Anyatej,
Autoimmun betegség,
Babavárás,
Baktérium,
Bélfertőzés,
Bőr,
Cseppek alkalmazása,
Ekcéma,
Géntoxikus,
Lactobacilus,
Probiotikus
2012. április 13., péntek
Az ekcéma gyógyítása szemléletváltással
Gyermekgyógyászként is, majd homeopataként – bőrgyógyászati magánklinikán dolgozva – gyakran szembesültem az ekcéma igen nehezen kezelhető problémájával. A fordulópont akkor érkezett el, és azután vált sikeressé ténykedésem, mikor megtanultam egy új szemléletet, egy méregtelenítési módszert (Dr. Josef Jonáš módszerét), és annak elméletébe, majd gyakorlatába jól beleástam magam. A szemléletváltás lényege az volt, hogy a tüneteket nem felszámolandó, elfojtandó problémaként kell felfogni, hanem a belszervek – bőrön, mint méregtelenítő felületen keresztüli – tisztulásaként. Azaz nem krémekkel, gyulladáscsökkentőkkel, szteroidokkal visszafojtani, hanem támogatni ezt a folyamatot, természetesen kontrollált körülmények között. Az ekcéma ugyanis a test méregtelenítő törekvése arra, hogy megvédje a létfontosságú szerveket a betegségtől. Meg kell állapítani tehát – és ez műszeres vizsgálattal lehetséges –, hogy mely toxinok (élők, élettelenek), mely szervekben halmozódtak fel, majd ezek tisztulását kell segíteni, tudatosan kivezetve pl: a széklet, vagy a vizelet irányába. A leggyakoribb méreganyagok, melyeket a háttérben találtam kis gyermekeknél: nehézfémek (pl: higany, kadmium), vegyszerek (pl: dioxin, gyógyszerek, tartósítószerek), de a műszerrel kimutathatóak a következményesen megtelepedő kórokozók (baktériumok, gombák), illetve a háttérben meghúzódó érzelmi terheltségek is. A szemléletváltásnak, a módszernek, és a Joalis készítményeknek köszönhetően szaporodik az ekcémával sikeresen kezelt betegeim száma. Zárásként felhívnám a figyelmet arra a tévedésre, mely szerint az ekcéma „kinőhető”. Az esetek java részében a tény, hogy megszűnnek a bőrtünetek, sajnos azt jelzi, hogy a szervezet nem képes már a bőr felé tisztulni, így a belső szervek toxinterheltsége előbb-utóbb betegséghez vezet (igen gyakran asthmatikus tünetekhez).
Dr. Munkácsi Katalin, gyermekgyógyász, homeopata
www.egeszsegnevelo.hu
Dr. Munkácsi Katalin, gyermekgyógyász, homeopata
www.egeszsegnevelo.hu
Címkék:
Asztma,
Baktérium,
Bőr,
Dohányzás,
Dr. Josef Jonáš,
Dr. Munkácsi Katalin,
Ekcéma,
Esetleírás,
Gomba,
Gyerekek,
Higany,
Joalis,
Kadmium,
Méregtelenítés,
Nehézfém,
Vegyszer
2012. március 30., péntek
Allergia: bőrteszt és a homeopátia
Fiatal hölgytől kaptam telefonos visszajelzést. Pár hónapja áll homeopátiás tüneti, illetve alkati kezelés alatt, allergiái miatt. Korábbi bőrtesztje számos allergént (allergiás reakciót kiváltó anyag) mutatott ki, a most – a szezonban – kézhez kapott lelet azonban egyetlen egyet sem jelez…
Dr. M.K.
Dr. M.K.
2012. március 26., hétfő
Allergia II.
Az allergiához egy sor komplikáció is társulhat. Az allergiához sok esetben társul az asztma kialakulása, azaz egy olyan egészségi komplikáció jön létre ezzel, melynek során hörgő spasmus alakul ki és a levegő szabad áramlása leszűkül a hörgőkben. Szintén az allergiához kapcsolódik a laringitis, ami fullasztó köhögéssel jár együtt, vagy éppen olyan bőrpanaszok, amelyek során nem csak csalánkiütések, hanem különféle ekcémás tünetek jöhetnek elő. Allergiás reakciók az emésztőrendszerben is kialakulhatnak, amelyek hasmenést, vagy éppen szorulást, esetleg puffadást, diszbiózist, röviden emésztési problémákat okozhatnak. Ritkábban fordulnak elő allergiás tünetek a hüvely, vagy a húgyutak nyálkahártyáján. A szemgolyó kötőhártyája, vagy éppen más szemszövetek is szenvedhetnek allergiás tünetekben.
A méregtelenítés számára kulcskérdést jelent, hogy a mai emberiség körében miért is terjed ilyen erőteljesen az allergia. Nyilván szorosan összefügg a civilizációnkkal, ez mondjuk a Napnál is világosabb. Így az allergiás esetek számának növekedéséért a különféle vegyi anyagokat, fémeket, vagy éppen a gépjárművek kipufogógázait teszik felelőssé. Szintén az allergiához sorolják a mai társadalmunkra annyira jellemző stressz, vagy különféle és manapság a gyógyításban oly előszeretettel használt antibiotikumok hatását is. Fontos itt kiemelni, hogy nem a különféle fű-, virág- és fafélék pontosabban azok pollenjei jelentik az allergiák tényleges okát. A növények már az emberiséget megelőzően is jelen voltak, így az ember egy növényekkel, pollenekkel és porral teli környezetbe csöppent bele, következésképpen pedig így nem lenne szabad valami oly természetesre ilyen módon reagálnia az emberi szervezetnek. A hiba tehát nem a természetben rejlik, hanem bennünk. Néha napján felbukkannak olyan eszmefuttatások, hogy bizony az volna az allergia legjobb gyógymódja, ha a lakótelepeken lévő emeletes házak közötti füves területeket teljesen lebetonoznák, hiszen így például nem kellene rendszeresen pollenjelentéseket adni a médiában és mennyivel könnyebb volna ezek után az allergiásoknak. A méregtelenítés szempontjából a végső következtetésünk a lényeges, az pedig úgy hangzik, hogy az allergiáról az agyunk tehet. De próbáljuk meg tisztázni ezt az állítást.
A méregtelenítés számára kulcskérdést jelent, hogy a mai emberiség körében miért is terjed ilyen erőteljesen az allergia. Nyilván szorosan összefügg a civilizációnkkal, ez mondjuk a Napnál is világosabb. Így az allergiás esetek számának növekedéséért a különféle vegyi anyagokat, fémeket, vagy éppen a gépjárművek kipufogógázait teszik felelőssé. Szintén az allergiához sorolják a mai társadalmunkra annyira jellemző stressz, vagy különféle és manapság a gyógyításban oly előszeretettel használt antibiotikumok hatását is. Fontos itt kiemelni, hogy nem a különféle fű-, virág- és fafélék pontosabban azok pollenjei jelentik az allergiák tényleges okát. A növények már az emberiséget megelőzően is jelen voltak, így az ember egy növényekkel, pollenekkel és porral teli környezetbe csöppent bele, következésképpen pedig így nem lenne szabad valami oly természetesre ilyen módon reagálnia az emberi szervezetnek. A hiba tehát nem a természetben rejlik, hanem bennünk. Néha napján felbukkannak olyan eszmefuttatások, hogy bizony az volna az allergia legjobb gyógymódja, ha a lakótelepeken lévő emeletes házak közötti füves területeket teljesen lebetonoznák, hiszen így például nem kellene rendszeresen pollenjelentéseket adni a médiában és mennyivel könnyebb volna ezek után az allergiásoknak. A méregtelenítés szempontjából a végső következtetésünk a lényeges, az pedig úgy hangzik, hogy az allergiáról az agyunk tehet. De próbáljuk meg tisztázni ezt az állítást.
Címkék:
Allergén,
Allergia,
Antibiotikum,
Bőr,
Ekcéma,
Fehérje,
Immunzavar,
Joalis,
Köhögés,
Laringitis,
Méregtelenítés,
Nátha,
Pollen,
Spasmus,
Stressz,
Szem,
Tavasz,
Tisztítás,
Tüsszögés,
Viszketés
2012. február 28., kedd
Nehézfémek hatása
A nehézfémek azzal okoznak problémát, hogy bekapcsolódnak a biokémiai folyamatokba. Az emberi szervezetben más anyagokkal lépnek érintkezésbe. Így sokkal veszélyesebb vegyületeket alkotnak, amelyek aztán a metabolikus folyamatok részeivé válnak, és beépülnek a szervezetbe. Legveszélyesebbek azok, amelyek az élő organizmusok metabolikus folyamatának termékeként jöttek létre.
Legismertebb és legveszélyesebb:
A szakirodalomban az áll, hogy a tiszta higany csak ritka esetben jut be a szervezetbe.
Rosszabb viszont a helyzet a higanygőzzel, amely a szájüregben reakcióba lép. Higanygőz belélegzése esetén (tüdő) a nyirokrendszer védekezésre kényszerül és megpróbálja eltávolítani – így aztán eljut a vérkeringésbe és a májba is, ahol a higany metil-higannyá változik. Ideális körülmények között az epébe kerül, és az ereken keresztül eltávozik a szervezetből. Azonban ideális körülmények nincsenek, a metil-higanynak pedig halmozódó képessége van, úgyhogy éveken át kis adagokban felgyülemlik a szervezetben. Ha elér egy bizonyos koncentrációt a szövetekben, krónikus problémát okozhat.
A metil-higany további veszélye, hogy feloldódik a zsírokban – lipidekben, amelyek fontos szerepet játszanak az idegrendszer működésénél. Így aztán a metil-higany fokozatosan bekerül az idegrendszerbe és az agyba, vagy a bőralatti zsírszövetbe. Újkori probléma az is, hogy a metil-higany már az életkörnyezetünk részévé vált, szervezetünkbe étkezés során is bekerülhet, például tengeri halak fogyasztásával.
A szakirodalom szerint a nehézfémek felbomlásának biológiai félideje 20 év. Ez azt jelenti, hogy ha húsz évesen higanygőzzel kerültünk kapcsolatba és a következő 20 évet tiszta környezetben töltjük és amalgám fogtöméseink sincsenek (ez a kettő együtt ritkán szokott előfordulni), akkor 40 éves korunkra a szervezetünkben lévő higany és vegyületeinek az 50%-a távozik el, viszont 50% még mindig ott marad. 60 éves korunkra újabb 50% távozik a maradék 50-ből, ami azt jelenti, hogy a 20 évesen „begyűjtött“ adag negyede még mindig a szervezetünkben marad.
Méregtelenítési tapasztalataink bizonyítják az emberi környezetben található metil-fémek és az allergiás, asztmás, valamint ekcémás megbetegedések számának növekedése közötti összefüggést.
Ami a fenti okfejtés miatt, azt hiszem, mindenki számára érthető. Talán ez befolyásolta azt a döntést is, hogy az EU tagállamaiban 2011-ig fel kell számolni a higany gyártását és felhasználást.
Csodaként tartom számon, hogy létezik egy olyan készítmény, mint az ANTIMETAL, amely legalább 10-szeresen lerövidíti azt az időt, amely alatt a nehézfémek távoznak az emberi szervezetből. A készítmény használatának megkezdése utáni első hónapokban a nehézfémek fokozottabb kiválasztódása következik be, amely kiválasztódás azonban a további hónapok, sőt évek során is folytatódik. Néhány külföldi forrás két-három évet határoz meg, amikor a nehézfémek más módszerek hatására távoznak a szervezetből (amelyek azonban, ellentétben az ANTIMETAL-lal, nem tisztítják az idegrendszert és az agyat).
Legismertebb és legveszélyesebb:
- metil-higany (ez az alapja a fogak tömésénél használatos amalgámnak),
- metil-kadmium (dohányfüst),
- metil-ólom (kipufogógázok).
A szakirodalomban az áll, hogy a tiszta higany csak ritka esetben jut be a szervezetbe.
Rosszabb viszont a helyzet a higanygőzzel, amely a szájüregben reakcióba lép. Higanygőz belélegzése esetén (tüdő) a nyirokrendszer védekezésre kényszerül és megpróbálja eltávolítani – így aztán eljut a vérkeringésbe és a májba is, ahol a higany metil-higannyá változik. Ideális körülmények között az epébe kerül, és az ereken keresztül eltávozik a szervezetből. Azonban ideális körülmények nincsenek, a metil-higanynak pedig halmozódó képessége van, úgyhogy éveken át kis adagokban felgyülemlik a szervezetben. Ha elér egy bizonyos koncentrációt a szövetekben, krónikus problémát okozhat.
A metil-higany további veszélye, hogy feloldódik a zsírokban – lipidekben, amelyek fontos szerepet játszanak az idegrendszer működésénél. Így aztán a metil-higany fokozatosan bekerül az idegrendszerbe és az agyba, vagy a bőralatti zsírszövetbe. Újkori probléma az is, hogy a metil-higany már az életkörnyezetünk részévé vált, szervezetünkbe étkezés során is bekerülhet, például tengeri halak fogyasztásával.
A szakirodalom szerint a nehézfémek felbomlásának biológiai félideje 20 év. Ez azt jelenti, hogy ha húsz évesen higanygőzzel kerültünk kapcsolatba és a következő 20 évet tiszta környezetben töltjük és amalgám fogtöméseink sincsenek (ez a kettő együtt ritkán szokott előfordulni), akkor 40 éves korunkra a szervezetünkben lévő higany és vegyületeinek az 50%-a távozik el, viszont 50% még mindig ott marad. 60 éves korunkra újabb 50% távozik a maradék 50-ből, ami azt jelenti, hogy a 20 évesen „begyűjtött“ adag negyede még mindig a szervezetünkben marad.
Méregtelenítési tapasztalataink bizonyítják az emberi környezetben található metil-fémek és az allergiás, asztmás, valamint ekcémás megbetegedések számának növekedése közötti összefüggést.
Ami a fenti okfejtés miatt, azt hiszem, mindenki számára érthető. Talán ez befolyásolta azt a döntést is, hogy az EU tagállamaiban 2011-ig fel kell számolni a higany gyártását és felhasználást.
Csodaként tartom számon, hogy létezik egy olyan készítmény, mint az ANTIMETAL, amely legalább 10-szeresen lerövidíti azt az időt, amely alatt a nehézfémek távoznak az emberi szervezetből. A készítmény használatának megkezdése utáni első hónapokban a nehézfémek fokozottabb kiválasztódása következik be, amely kiválasztódás azonban a további hónapok, sőt évek során is folytatódik. Néhány külföldi forrás két-három évet határoz meg, amikor a nehézfémek más módszerek hatására távoznak a szervezetből (amelyek azonban, ellentétben az ANTIMETAL-lal, nem tisztítják az idegrendszert és az agyat).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)