A hasnyálmirigy enzimjeit (a mi hasonlatunkban csavarhúzó, fűrész és fogó szerepében szerepelnek) amilázoknak (az összetett cukrokat, egyszerű cukrokká bontják), proteázoknak (a proteineket egyszerűbb elemekké - aminosavakká bontják) és lipázoknak (az epesav által emulgált zsírokat egyszerűbb elemekké – zsírsavakká bontják) nevezik. A hasnyálmirigy rózsaszín-szürke árnyalattal bír. Mintegy tizenöt centiméter nagyságú és úgy 60 – 90 grammot nyom súlyban. Alakját tekintve a nagy nyálmirigyre hasonlít. A fő tevékenysége a protein enzimek és hormonok termelése. Ezeket az anyagokat vagy közvetlenül a véráramba juttatják a kapilláris erecskék (például az inzulin a Béta-sejtekben – endokrin funkció), vagy pedig a pankreatikus kivezetések vezetik el a vékonybélbe (lipázok, amilázok, proteázok).
Anatómiailag a hasnyálmirigy három fő részre osztható, tehát fej (caput pancreatis), amely a pancreas legnagyobb része és enyhén a test jobb oldalán helyezkedik el, a hasnyálmirigy, test (corpus pancreatis) része a fej részt köti össze a farok résszel és a fejtől folytatódik vízszintesen a bal oldal irányába, a harmadik rész a farok (cauda pancreatis), amely a test bal oldalán helyezkedik el. A hasnyálmirigy fejrészéből két kivezetés (nagy és kicsi) ágazik ki, amely a hasnyálmirigy nedvét a patkóbélbe vezeti. Ezek a kivezetések csak akkor aktiválódnak (ernyednek el), ha a patkóbélben előemésztett táplálék van jelen, ez a folyamat kör alakú záróizmok segítségével zajlik, melyek aktiválása a szekretin és a chylocystokinin hormonok kiválasztása útján történik.
A hasnyálmirigy szöveteinek túlnyomó többsége a hasnyálmirigy nedv előállítását szolgálja, mely tartalmazza a korábban említett lebontó (katabolikus) enzimeket. Ezt a funkciót külső exokrinnek nevezik. A hasnyálmirigy nedvek a hasnyálmirigy érdekes részeiben termelődnek – az acinokban, amik nem mások, mint a „bontószerszámok” gyártóüzeme. Az egyes „műhelyeket”, azaz acinok kisebb egységeit – acináris sejteknek nevezik, ezek pedig olyan pontokat képeznek, amelyekben közvetlen módon az enzimek fizikai szintézise zajlik. Az acináris sejtek által termelt enzimek félkész (hasonlattal élve „csiszolatlan”) állapotú proenzimek (egyelőre inaktív enzimek) formájában továbbítódnak, ugyanis ellenkező esetben a hasnyálmirigyből történő továbbításkor vegyi tulajdonságaikkal károsíthatnák magát a hasnyálmirigyet. A proenzimekből a vékonybélben válnak végleges formájú lebontó enzimek. A hasnyálmirigynek csupán egy nagyon csekély része (a teljes térfogatának valamivel több, mint egy százaléka) képezi a belső endokrin részt. Ezeket Langerhans-szigeteknek hívják. Egy egészséges ember hasnyálmirigye mintegy egymilliót tartalmaz belőlük. A Langerhans-szigetek esetében a sejtek négy csoportját különböztetjük meg, melyek mindegyike más és más típusú hormonok termelésére specializálódott. Amíg az alfa-sejtek a cukorszint, vérben történő fokozását szolgáló glukagon hormont állítja elő, addig a béta-sejtek inzulint termelnek, mely az előbbivel ellenkezőleg, csökkenti a vér cukorszintjét.
Anatómiailag a hasnyálmirigy három fő részre osztható, tehát fej (caput pancreatis), amely a pancreas legnagyobb része és enyhén a test jobb oldalán helyezkedik el, a hasnyálmirigy, test (corpus pancreatis) része a fej részt köti össze a farok résszel és a fejtől folytatódik vízszintesen a bal oldal irányába, a harmadik rész a farok (cauda pancreatis), amely a test bal oldalán helyezkedik el. A hasnyálmirigy fejrészéből két kivezetés (nagy és kicsi) ágazik ki, amely a hasnyálmirigy nedvét a patkóbélbe vezeti. Ezek a kivezetések csak akkor aktiválódnak (ernyednek el), ha a patkóbélben előemésztett táplálék van jelen, ez a folyamat kör alakú záróizmok segítségével zajlik, melyek aktiválása a szekretin és a chylocystokinin hormonok kiválasztása útján történik.
A hasnyálmirigy szöveteinek túlnyomó többsége a hasnyálmirigy nedv előállítását szolgálja, mely tartalmazza a korábban említett lebontó (katabolikus) enzimeket. Ezt a funkciót külső exokrinnek nevezik. A hasnyálmirigy nedvek a hasnyálmirigy érdekes részeiben termelődnek – az acinokban, amik nem mások, mint a „bontószerszámok” gyártóüzeme. Az egyes „műhelyeket”, azaz acinok kisebb egységeit – acináris sejteknek nevezik, ezek pedig olyan pontokat képeznek, amelyekben közvetlen módon az enzimek fizikai szintézise zajlik. Az acináris sejtek által termelt enzimek félkész (hasonlattal élve „csiszolatlan”) állapotú proenzimek (egyelőre inaktív enzimek) formájában továbbítódnak, ugyanis ellenkező esetben a hasnyálmirigyből történő továbbításkor vegyi tulajdonságaikkal károsíthatnák magát a hasnyálmirigyet. A proenzimekből a vékonybélben válnak végleges formájú lebontó enzimek. A hasnyálmirigynek csupán egy nagyon csekély része (a teljes térfogatának valamivel több, mint egy százaléka) képezi a belső endokrin részt. Ezeket Langerhans-szigeteknek hívják. Egy egészséges ember hasnyálmirigye mintegy egymilliót tartalmaz belőlük. A Langerhans-szigetek esetében a sejtek négy csoportját különböztetjük meg, melyek mindegyike más és más típusú hormonok termelésére specializálódott. Amíg az alfa-sejtek a cukorszint, vérben történő fokozását szolgáló glukagon hormont állítja elő, addig a béta-sejtek inzulint termelnek, mely az előbbivel ellenkezőleg, csökkenti a vér cukorszintjét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése