A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vércukor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vércukor. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. március 18., hétfő
Glandulae suprarenales (mellékvesék) IV.
A másik anyag, amelyet szintén a mellékvesevelő bocsát ki, az a noradrenalin. A noradrenalin az adrenalinnal szemben ellentétes, komplementer hatású. Azt azonban nem lehet kijelenteni, hogy adrenalin stimuláló hatású, míg a noradrenalin pedig ezzel éppen ellenkezőleg, tompító hatású volna, ugyanis ezek a hormonok minden szervre más és más módon hatnak. Az adrenalin tágítja a légutakat, ezt használják ki például az asztmára adott gyógyszereknél, a noradrenalin ezzel szemben szűkíti a légutak átmérőjét, így lényeges szerepet játszik olyan betegségeknél, ahol a légutak konstrikciója, azaz összenyomódása következik be. Az alfa és béta receptorok hatására az érrendszerre is váltakozó kihatással bír az adrenalin és a noradrenalin. A szívre a noradrenalin úgy hat, hogy csökken a pulzus és egyben aritmiát is okoz. Ha a további hatásukat is tanulmányozzuk, akkor arra a felismerésre juthatunk, hogy az autonóm idegrendszer segítségével, mely többek között felelős ezen hormonok termeléséért, következik be az adrenalin és a noradrenalin utánpótlására, vagy éppen ellenkezőleg, hiányára. Ezen anyagok termelődésének hibái, melyek az idegrendszernek köszönhetően az egész szervezetre kihatással lehetnek, számos egészségi panaszt okozhatnak, túlzott idegi ingerlékenységet és így álmatlanságot, vagy szívdobogást, székrekedést stb. kiváltva, mi több magas vérnyomást és légúti összehúzódást előidézve. Fokozódhat a cukor vérbe jutása is, ami növeli a vércukorszintet, ez pedig arra készteti a szervezetet, hogy az inzulin gyakrabban avatkozzon be, így gyakori működésre késztetődik a hasnyálmirigy. Ez a folyamat így egy olyan betegség kialakulásához vezethet, melyet diabetes mellitusnak neveznek. Röviden, nehezen találnánk olyan területet az emberi testben, amelyhez ne jutnának el ezek az említett hormonok, mivel legfőbb feladatuk, hogy irányítsák, szabályozzák és befolyásolják az idegrendszereket, amelyek majd a szervezetünk további szintű szabályozásáért felelősek.
Címkék:
Adrenalin,
Anyagcserezavar,
Asztma,
Cukorbetegség,
Diabetes mellitus,
Glandulae suprarenales,
Inzulin,
Joalis,
Mellékvese,
Noradrenalin,
Vércukor
2012. szeptember 20., csütörtök
A hasnyálmirigy II.
A hasnyálmirigy enzimjeit (a mi hasonlatunkban csavarhúzó, fűrész és fogó szerepében szerepelnek) amilázoknak (az összetett cukrokat, egyszerű cukrokká bontják), proteázoknak (a proteineket egyszerűbb elemekké - aminosavakká bontják) és lipázoknak (az epesav által emulgált zsírokat egyszerűbb elemekké – zsírsavakká bontják) nevezik. A hasnyálmirigy rózsaszín-szürke árnyalattal bír. Mintegy tizenöt centiméter nagyságú és úgy 60 – 90 grammot nyom súlyban. Alakját tekintve a nagy nyálmirigyre hasonlít. A fő tevékenysége a protein enzimek és hormonok termelése. Ezeket az anyagokat vagy közvetlenül a véráramba juttatják a kapilláris erecskék (például az inzulin a Béta-sejtekben – endokrin funkció), vagy pedig a pankreatikus kivezetések vezetik el a vékonybélbe (lipázok, amilázok, proteázok).
Anatómiailag a hasnyálmirigy három fő részre osztható, tehát fej (caput pancreatis), amely a pancreas legnagyobb része és enyhén a test jobb oldalán helyezkedik el, a hasnyálmirigy, test (corpus pancreatis) része a fej részt köti össze a farok résszel és a fejtől folytatódik vízszintesen a bal oldal irányába, a harmadik rész a farok (cauda pancreatis), amely a test bal oldalán helyezkedik el. A hasnyálmirigy fejrészéből két kivezetés (nagy és kicsi) ágazik ki, amely a hasnyálmirigy nedvét a patkóbélbe vezeti. Ezek a kivezetések csak akkor aktiválódnak (ernyednek el), ha a patkóbélben előemésztett táplálék van jelen, ez a folyamat kör alakú záróizmok segítségével zajlik, melyek aktiválása a szekretin és a chylocystokinin hormonok kiválasztása útján történik.
A hasnyálmirigy szöveteinek túlnyomó többsége a hasnyálmirigy nedv előállítását szolgálja, mely tartalmazza a korábban említett lebontó (katabolikus) enzimeket. Ezt a funkciót külső exokrinnek nevezik. A hasnyálmirigy nedvek a hasnyálmirigy érdekes részeiben termelődnek – az acinokban, amik nem mások, mint a „bontószerszámok” gyártóüzeme. Az egyes „műhelyeket”, azaz acinok kisebb egységeit – acináris sejteknek nevezik, ezek pedig olyan pontokat képeznek, amelyekben közvetlen módon az enzimek fizikai szintézise zajlik. Az acináris sejtek által termelt enzimek félkész (hasonlattal élve „csiszolatlan”) állapotú proenzimek (egyelőre inaktív enzimek) formájában továbbítódnak, ugyanis ellenkező esetben a hasnyálmirigyből történő továbbításkor vegyi tulajdonságaikkal károsíthatnák magát a hasnyálmirigyet. A proenzimekből a vékonybélben válnak végleges formájú lebontó enzimek. A hasnyálmirigynek csupán egy nagyon csekély része (a teljes térfogatának valamivel több, mint egy százaléka) képezi a belső endokrin részt. Ezeket Langerhans-szigeteknek hívják. Egy egészséges ember hasnyálmirigye mintegy egymilliót tartalmaz belőlük. A Langerhans-szigetek esetében a sejtek négy csoportját különböztetjük meg, melyek mindegyike más és más típusú hormonok termelésére specializálódott. Amíg az alfa-sejtek a cukorszint, vérben történő fokozását szolgáló glukagon hormont állítja elő, addig a béta-sejtek inzulint termelnek, mely az előbbivel ellenkezőleg, csökkenti a vér cukorszintjét.
Anatómiailag a hasnyálmirigy három fő részre osztható, tehát fej (caput pancreatis), amely a pancreas legnagyobb része és enyhén a test jobb oldalán helyezkedik el, a hasnyálmirigy, test (corpus pancreatis) része a fej részt köti össze a farok résszel és a fejtől folytatódik vízszintesen a bal oldal irányába, a harmadik rész a farok (cauda pancreatis), amely a test bal oldalán helyezkedik el. A hasnyálmirigy fejrészéből két kivezetés (nagy és kicsi) ágazik ki, amely a hasnyálmirigy nedvét a patkóbélbe vezeti. Ezek a kivezetések csak akkor aktiválódnak (ernyednek el), ha a patkóbélben előemésztett táplálék van jelen, ez a folyamat kör alakú záróizmok segítségével zajlik, melyek aktiválása a szekretin és a chylocystokinin hormonok kiválasztása útján történik.
A hasnyálmirigy szöveteinek túlnyomó többsége a hasnyálmirigy nedv előállítását szolgálja, mely tartalmazza a korábban említett lebontó (katabolikus) enzimeket. Ezt a funkciót külső exokrinnek nevezik. A hasnyálmirigy nedvek a hasnyálmirigy érdekes részeiben termelődnek – az acinokban, amik nem mások, mint a „bontószerszámok” gyártóüzeme. Az egyes „műhelyeket”, azaz acinok kisebb egységeit – acináris sejteknek nevezik, ezek pedig olyan pontokat képeznek, amelyekben közvetlen módon az enzimek fizikai szintézise zajlik. Az acináris sejtek által termelt enzimek félkész (hasonlattal élve „csiszolatlan”) állapotú proenzimek (egyelőre inaktív enzimek) formájában továbbítódnak, ugyanis ellenkező esetben a hasnyálmirigyből történő továbbításkor vegyi tulajdonságaikkal károsíthatnák magát a hasnyálmirigyet. A proenzimekből a vékonybélben válnak végleges formájú lebontó enzimek. A hasnyálmirigynek csupán egy nagyon csekély része (a teljes térfogatának valamivel több, mint egy százaléka) képezi a belső endokrin részt. Ezeket Langerhans-szigeteknek hívják. Egy egészséges ember hasnyálmirigye mintegy egymilliót tartalmaz belőlük. A Langerhans-szigetek esetében a sejtek négy csoportját különböztetjük meg, melyek mindegyike más és más típusú hormonok termelésére specializálódott. Amíg az alfa-sejtek a cukorszint, vérben történő fokozását szolgáló glukagon hormont állítja elő, addig a béta-sejtek inzulint termelnek, mely az előbbivel ellenkezőleg, csökkenti a vér cukorszintjét.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)