A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Glandulae suprarenales. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Glandulae suprarenales. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. március 22., péntek
Glandulae suprarenales (mellékvesék) VI.
A kortizon hatása egyértelműen összefonódik a stresszel, így a mellékveséknek képeseknek kell lenniük stresszhelyzetben ezt a hormont előállítani. A kortizonnak gyulladáscsökkentő hatása is van és csökkenti a fájdalomra való érzékenységet is, nem csak a szervezet, stresszel szembeni védelmében tölt be lényeges szerepet, hanem a gyógyításban is: gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatását a reumatológiában, illetve különféle autoimmun betegségek és más olyan helyzetekben veszik igénybe, amelyeknél az orvostudomány még nincs annyira a helyzet magaslatán. Ismét felmerülhet bennünk annak a gondolata, hogy ezzel a hormonnal kapcsolatos problémák egyben összefüggnek a stresszel, ez pedig a mellékvesék működésének alfája és omegája. Amikor egy kísérleti állatból kiveszik annak mellékveséit, akkor rövid időn belül anyagcserezavarok lépnek fel, majd pedig az állat elhal. Nem képes ellenállni semmiféle stressznek, vagy más műveleti beavatkozásnak. A mellékvesék hormonjai elengedhetetlenül szükségesek az ember stresszel szembeni ellenálló képességének szempontjából. A mellékvesék kérge a sztereoidokon túlmenően az androszteron nevű férfi nemi hormon termeléséért is felelős, azonban ez az androszteron nem annyira erős, mint a herékben termelődő (ez utóbbit tesztoszteronnak is hívják). A mellékvesekéreg termelte androszteron támogatja a másodlagos férfi nemi jegyek kifejlődését, már a pubertás kortól kezdődően. Lényeges szerepet játszik a lányoknál is, mégpedig az izomépítésben és egyfajta ellensúlyként szolgál a női nemi hormonokkal szemben. Ezért előfordulhat, hogy egyes lányok férfias (androgén) vonásokat hordoznak magukon, hiszen a szervezetük a mellékvesék kérgének köszönhetően férfi nemi hormonokat is termel. Pubertás korban a lányoknál nagyobb mennyiségben is termelődhet androszteron, mint amennyire valójában a szervezetüknek szüksége lenne, így szőrösödhetnek és más nem kívánatos férfias nemi jegyek is előfordulhatnak náluk. A mellékvesék, mint egészének méregtelenítésére szolgál a Supraren, azonban aki figyelmesen olvasott eddig, az biztosan visszaemlékszik rá, hogy a mellékvesék helyes működéséhez mindenképpen meg kell változtatni az egyén érzelmi világát is úgy, hogy ne ott és ne akkor élje át a stresszt, amikor és ahol nem kellene. Az irányító szerveket is méregteleníteni kell, amelyeknek a mellékvesék esetében a hipofízis és a hipotalamusz számít és nem utolsósorban ne feledkezzünk meg az autonóm ideg-rendszerről sem, mely a mellékvesevelőt vezérli. Ahhoz, hogy a kortizon előállítás megfelelő legyen, valamint az kellően képes legyen ellenállni a stressz hatásainak, úgy szükség van a máj tökéletes működésére is. Látható, hogy a mellékvesék méregtelenítése egy komplex feladat, mely kellő odafigyelést igényel, hiszen sok fizikai és pszichikai eredetű betegség a mellékvesék helytelen működésével függ össze, így azzal a krónikus stresszel is, melyben a teljes mai civilizált társadalmunk igazán óriási mértékben szenved.
2013. március 20., szerda
Glandulae suprarenales (mellékvesék) V.
A mellékvesevelőben meghúzódó fertőzési gócok több szempontból is szabályozási zavarokat okozhatnak így a méregtelenítés itt is nagyon fontos szerepet játszik. Mellékvesék működésének tárgyalását azonban ezzel még nem zárhatjuk le, ugyanis a mellékvesék kérge is termel hormonokat, amiket egyszerűen csak sztereoidoknak nevezünk. A mellékvesék kérgéből kivett kivonat több, mint 30 féle sztereoidot tartalmaz. Egyszerűen kifejezve, a sztereoidok közül a legjelentősebb a kortizol, ami egy életmentő antistressz hormon, kiválasztása szorosan összefügg az irányítószervével, a hipofízissel. Irányító hormont termel a mellékvesék kérge számára a sztereoidok kiválasztására vonatkozóan. A másik, mellékvesekéreg által kiválasztott hormon az aldoszteron – ez a hormon az ásványi-kortikoidok csoportjába tartozik, melynek legfőbb feladata a sók szervezeten belüli jelenlétének szabályozása. Az aldoszteron így fontos szerepet játszik a szervezet vízháztartásának szabályozásában is. Érdekes dolog, hogy a sztereoidok iránti fokozott érdeklődést a második világháború keltette fel. Történt ugyanis, hogy az amerikai hadsereg katonai felderítő szolgálata azzal a gondolattal állt elő, miszerint a németek hajózószemélyzete (repülőpilótái) mellékvesekéreg hormoninjekciót kapnak, ami meggátolja a G túlterhelés következtében előforduló betegség kialakulását és így a pilóták sokkal bátrabban képesek manőverezni gépükkel. Erre természetesen odahaza az USA tudósai lázas kutatásba fogtak és végül nagy mennyiségben állítottak elő mesterségesen ilyen hormont. Erről az egész sztoriról aztán később kiderült, hogy felesleges riasztás, azaz kacsa volt, mivel a német repülőpilóták semmiféle ilyen injekciót nem kaptak és a kortizon pedig nem képes befolyásolni a túlterheléssel kapcsolatos problémákat. A kortizol termelés során a mellékvesék nem érik be csupán a saját tevékenységükkel, hanem ebbe a folyamatba bevonják a májat is, mégpedig arra, hogy a kortizolból kortizont termeljen, ami a valójában ható hormon. Láthatjuk, hogy nem elegendő csupán a hipotalamusz – hipofízis tengelyt méregtelenítenünk, hanem magát a mellékveséket is és következésképpen a májat is méregteleníteni kell, ezzel a kortizol kortizonná történő megfelelő átalakulásának folyamatát állíthatjuk helyre.
2013. március 18., hétfő
Glandulae suprarenales (mellékvesék) IV.
A másik anyag, amelyet szintén a mellékvesevelő bocsát ki, az a noradrenalin. A noradrenalin az adrenalinnal szemben ellentétes, komplementer hatású. Azt azonban nem lehet kijelenteni, hogy adrenalin stimuláló hatású, míg a noradrenalin pedig ezzel éppen ellenkezőleg, tompító hatású volna, ugyanis ezek a hormonok minden szervre más és más módon hatnak. Az adrenalin tágítja a légutakat, ezt használják ki például az asztmára adott gyógyszereknél, a noradrenalin ezzel szemben szűkíti a légutak átmérőjét, így lényeges szerepet játszik olyan betegségeknél, ahol a légutak konstrikciója, azaz összenyomódása következik be. Az alfa és béta receptorok hatására az érrendszerre is váltakozó kihatással bír az adrenalin és a noradrenalin. A szívre a noradrenalin úgy hat, hogy csökken a pulzus és egyben aritmiát is okoz. Ha a további hatásukat is tanulmányozzuk, akkor arra a felismerésre juthatunk, hogy az autonóm idegrendszer segítségével, mely többek között felelős ezen hormonok termeléséért, következik be az adrenalin és a noradrenalin utánpótlására, vagy éppen ellenkezőleg, hiányára. Ezen anyagok termelődésének hibái, melyek az idegrendszernek köszönhetően az egész szervezetre kihatással lehetnek, számos egészségi panaszt okozhatnak, túlzott idegi ingerlékenységet és így álmatlanságot, vagy szívdobogást, székrekedést stb. kiváltva, mi több magas vérnyomást és légúti összehúzódást előidézve. Fokozódhat a cukor vérbe jutása is, ami növeli a vércukorszintet, ez pedig arra készteti a szervezetet, hogy az inzulin gyakrabban avatkozzon be, így gyakori működésre késztetődik a hasnyálmirigy. Ez a folyamat így egy olyan betegség kialakulásához vezethet, melyet diabetes mellitusnak neveznek. Röviden, nehezen találnánk olyan területet az emberi testben, amelyhez ne jutnának el ezek az említett hormonok, mivel legfőbb feladatuk, hogy irányítsák, szabályozzák és befolyásolják az idegrendszereket, amelyek majd a szervezetünk további szintű szabályozásáért felelősek.
Címkék:
Adrenalin,
Anyagcserezavar,
Asztma,
Cukorbetegség,
Diabetes mellitus,
Glandulae suprarenales,
Inzulin,
Joalis,
Mellékvese,
Noradrenalin,
Vércukor
2013. március 15., péntek
Glandulae suprarenales (mellékvesék) III.
Nézzük meg a mellékvesevelőt, amely az adrenalin és a noradrenalin hormonokat termeli. A mellékvesevelő (medulla suprarenalis) a vérbe juttatva választja ki az adrenalint, félelem, vagy szorongás esetén. Ha az ember veszélyhelyzetben van, valaki, vagy valami megtámadja, akkor a mellékvesék fokozott adrenalin termelést produkálnak. A végeredmény az, hogy a pulzus fokozódik, erős szívdobogás alakul ki, a bőr sápadttá válik és a hajszálak pedig az égnek merednek. Ezeket a fizikai jegyeket egyben olyan pszichikai érzések is kísérik, amelyeket stressznek nevezünk. Az izmokban fokozódik a véráramlás, a bőrből a vér visszahúzódik a szívverés gyarapszik a májból pedig glikogén szabadul fel, ami energiát szolgáltat a testnek. Nos, egy ilyen „injekció” nagyon is lényeges a teljesítmény fokozásának szempontjából. Aki szorongásos esetben szenved, az igen jól tudja, hogy elegendő csupán egy érzés ahhoz, hogy a fent említett reakciók bekövetkezzenek, pedig valójában senki és semmi nem veszélyezteti az érintett személy létét. Az érzelmek képesek stressz változásokat előidézni, és ha ezek a változások folyton körbe-körbe ismétlődnek, akkor ennek következményeként nem csak az autonóm idegrendszer funkciója változik meg, hanem más szerveké is, például megjelenhet a cukor anyagcserezavara, vagy a magas vérnyomás stb.. Az adrenalin ún. szimpatomimetikus hatású, ez magyarul azt jelenti, hogy aktiválni képes az autonóm idegrendszer azon részét, melyet szimpatikusnak nevezünk. Irritálóan hat azokra a szervekre, melyeket a szimpatikus hálóz be. Azokra a szervekre, melyeket a szimpatikus ingerel, azokra irritálóan hat. Felgyorsul a pulzus frekvenciája, csökken a belek perisztaltikája, fokozódik a nyálmirigyek és a könnymirigyek kiválasztása, kitágulnak a pupillák, elernyednek a légúti izmok és a hörgők kitágulnak, a szőr- és hajszálak meredezni kezdenek (ilyenkor, stressz helyzetben szokták azt mondani, hogy égnek áll a hajam, vagy hogy hátamon feláll a szőr). Egyben stimulálóan hat a periférikus idegekre és növekszik a vérnyomás (ami a kisebb erecskék összehúzódásának az eredménye). Az adrenalin jelentős hatással van az anyagcserére, különösen a cukrok átalakulására és a glikogén tartalékok mobilizálására, következésképpen pedig a glikogén, glukózra való bomlására, mely aztán a véráramba kerül. Az adrenalin tehát megemeli a vércukorszintet és egyben antagonisztikusan hat az inzulinra, mely ugyanakkor csökkenti a vércukorszintet.
2013. március 13., szerda
Glandulae suprarenales (mellékvesék) II.
Mi azonban térjünk vissza ismét a mellékvesékhez. A mellékvesék a vesék felső részén helyezkednek el. Ez is oka annak, hogy sokáig miért is nem különböztették meg őket külön. Egyébiránt léteznek még más olyan belső kiválasztású, mirigyek amelyek olyan helyen vannak valójában, ahol nincs is semmi közük az ottani szervvel. Ilyenek például a pajzsmirigyben elhelyezkedő mellékpajzsmirigyek, amelyek a pajzsmirigybe nem tartoznak, sőt vannak állatok, mint például a kecske, akinek ez teljesen máshol helyezkedik el. A Langerhans-szigetek a hasnyálmirigyben találhatók, de szintén nem oda tartoznak, teljesen máshová transzplantálhatók, bármely más szervbe. A mellékveséket kezdetben mellékvese zsebekként illették, ennek oka volt, hogy a proszektúra boncasztalára olyan sokára került be egy halott bűnöző holtteste, hogy mire a boncolásra sor került a mellékveséi egyszerűen lebomlottak és nem maradt utánuk más hátra, mint egy külső héj. A mellékvesék két részből épülnek fel, a kéregből és a belső velőből. Érdekes, hogy egymástól eltérő szerveknek számítanak, amelyek különböző funkciójúak és más és más szervi rendszerekbe tartoznak. A mellékvesevelő például az autonóm idegrendszer körébe tartozik, ugyanakkor a mellék-vesekéreg endokrin szerv, amely merőben más anyagokat választ ki magából, mint a velő.
2013. március 11., hétfő
Glandulae suprarenales (mellékvesék) I.
Az emberi szervezetben találhatnánk náluk sokkal attraktívabb mirigyeket is, azonban számunkra a mellékvesék is nagyon fontosak. A belső kiválasztású mirigyek, melyeket idegen kifejezéssel endokrin eredetű mirigyeknek is szoktak hívni, Andreas Vesalius németalföldi orvos anatómus fedezte fel 1543-ban. Ő volt az, aki például a hipofízist latin szavak alapján nevezte el – glandula pituitaria – orr nyálkahártya. Az elhelyezkedése alapján Vesalius úgy feltételezte, hogy a segítségével igyekszik az agy megszabadulni a nem kívánatos nedvektől, mégpedig az orrüregen át nyák formájában. Azért, ha mondjuk az Ön gyermekének éppen elcseppenni készül az orra, akkor ez esetben örüljön, hogy Vesaliusnak nem volt igaza. Ugyanis az agya egy részéről lenne szó. Az első ember, aki azt állította, hogy a belső kiválasztású mirigyeknek lényeges kihatásuk lehet az egész szervezetre nézve, az Thomas Addison, skót orvos volt. Ő volt az a személy, aki leírta a mellékvesék azon működési zavarát, amely ma az ő nevét hordozza, ez az Addison-féle betegség. Állítólag egyébként ebben a betegségben szenved a volt amerikai elnök, Bill Clinton is. A felfedezők csak fokozatosan tárták fel a további endokrin mirigyeket. Így például a XIX. században Claude Bernard francia fiziológus és orvos felfedezte a pajzsmirigy betegségét, továbbá kritikus módon azt is kijelentette, hogy egy test nem lehet csupán az idegrendszer által vezérelt, mellette lennie kell még valamilyen más irányító és integráló rendszernek is. Ehhez viszont szükség volt egy újabb szakág kifejlődésére, mégpedig az analitikai biokémiára.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)