Glandulae suprarenales (mellékvesék) III.

Nézzük meg a mellékvesevelőt, amely az adrenalin és a noradrenalin hormonokat termeli. A mellékvesevelő (medulla suprarenalis) a vérbe juttatva választja ki az adrenalint, félelem, vagy szorongás esetén. Ha az ember veszélyhelyzetben van, valaki, vagy valami megtámadja, akkor a mellékvesék fokozott adrenalin termelést produkálnak. A végeredmény az, hogy a pulzus fokozódik, erős szívdobogás alakul ki, a bőr sápadttá válik és a hajszálak pedig az égnek merednek. Ezeket a fizikai jegyeket egyben olyan pszichikai érzések is kísérik, amelyeket stressznek nevezünk. Az izmokban fokozódik a véráramlás, a bőrből a vér visszahúzódik a szívverés gyarapszik a májból pedig glikogén szabadul fel, ami energiát szolgáltat a testnek. Nos, egy ilyen „injekció” nagyon is lényeges a teljesítmény fokozásának szempontjából. Aki szorongásos esetben szenved, az igen jól tudja, hogy elegendő csupán egy érzés ahhoz, hogy a fent említett reakciók bekövetkezzenek, pedig valójában senki és semmi nem veszélyezteti az érintett személy létét. Az érzelmek képesek stressz változásokat előidézni, és ha ezek a változások folyton körbe-körbe ismétlődnek, akkor ennek következményeként nem csak az autonóm idegrendszer funkciója változik meg, hanem más szerveké is, például megjelenhet a cukor anyagcserezavara, vagy a magas vérnyomás stb.. Az adrenalin ún. szimpatomimetikus hatású, ez magyarul azt jelenti, hogy aktiválni képes az autonóm idegrendszer azon részét, melyet szimpatikusnak nevezünk. Irritálóan hat azokra a szervekre, melyeket a szimpatikus hálóz be. Azokra a szervekre, melyeket a szimpatikus ingerel, azokra irritálóan hat. Felgyorsul a pulzus frekvenciája, csökken a belek perisztaltikája, fokozódik a nyálmirigyek és a könnymirigyek kiválasztása, kitágulnak a pupillák, elernyednek a légúti izmok és a hörgők kitágulnak, a szőr- és hajszálak meredezni kezdenek (ilyenkor, stressz helyzetben szokták azt mondani, hogy égnek áll a hajam, vagy hogy hátamon feláll a szőr). Egyben stimulálóan hat a periférikus idegekre és növekszik a vérnyomás (ami a kisebb erecskék összehúzódásának az eredménye). Az adrenalin jelentős hatással van az anyagcserére, különösen a cukrok átalakulására és a glikogén tartalékok mobilizálására, következésképpen pedig a glikogén, glukózra való bomlására, mely aztán a véráramba kerül. Az adrenalin tehát megemeli a vércukorszintet és egyben antagonisztikusan hat az inzulinra, mely ugyanakkor csökkenti a vércukorszintet.