Az enterális idegrendszer I.

A méregtelenítési medicina bizony furcsa egy hibridnek számít. Mindegyikőnket az alternatív medicina azon csoportjába sorol, amellyel szemben ott áll az a hivatalos, vagy másnéven nyugati, modern orvoslás, amit az emberi civilizációnk vall. Vannak olyan pillanataim, amikor is ezen medicina megkülönböztetés mellett meg-megállok és megpróbálok elgondolkodni azon, hogy miben is rejlik amodern orvoslás modernsége, ha mondjuk eltekintek aműszerezettségétől és nem utolsó sorban mitől is számít alternatívnak a méregtelenítési medicina. Összefoglalóink, ismereteink, de akár a terápiáink is sokkal nagyobb mértékben valljuk magunkénak a modern tudományt és különösen az alapkutatásokat, mint bárki más ezen a világon az orvoslás terén. Ha a legmodernebb fiziológiai, biokémiai, toxikológiai, immunológiai, pszichológiai, vagy más egyéb tudományos ismeretekből indulunk ki, akkor rájövünk, hogy a megoldásokhoz a világ jelenleg rendelkezésére álló legkorszerűbb eszközét használjuk – az informatikát. Nos ezekre a kissé filozófiai jellegű bevezető gondolatokhoz az enterális idegrendszerről gyűjtött ismeretek késztetettek. Az enterális idegrendszert azoknak az idegi szálaknak a hálózata, fonata alkotja, melyek a bélfalba beépülten léteznek. A mai ismereteink alapján az ilyen típusú idegfonatokból kétféle létezik, az egyik a plexus submucosus, azaz a Meissner-idegfonat, -melyet Meissner nevű anatómia specialista fedezett fel-, a másik pedig a plexus myentericus, azaz az Auerbach-idegfonat, amit viszont a XIX. század derekán fedezte fel Leopold Auerbach német neurológus. Ezek az idegfonatok több olyan érdekes és figyelemreméltó tulajdonsággal is rendelkeznek, melyekkel mindenképpen érdemes foglalkoznunk. Elsősorban Michael Gershon idegtudós, a New Yorki Columbia Egyetem anatómia- és sejtbiológia profeszszora volt az, aki felfedezte és leírta, hogy ezek a fonatok a pszichoaktív anyagok forrásaként szolgálnak, egyben idegi átvivőként működnek, azaz információ hordozóként szolgálnak az egyes neuronok között. Ezekből az anyagokból mintegy 50 féle termelődik, de a legnagyobb jelentőséget közülük is a szerotonin nevű anyag érte el, azaz egy idegi átvivő, mely összefügg a hangulatunk minőségével. Egyszerűen kifejezve, ennek az anyagnak a hiánya, vagy egyéb defektje összefüggésben állhat a depresszióval, azaz a tudat egy olyan veszélyes állapotával, melynek az európai és az amerikai társadalmakban való előfordulása egyre gyakoribb. Az enterális idegrendszer egyébként más anyagokat is termel, ezek közül az egyik ilyen a dopamin, de rajta kívül főleg az opiátum jellegű származékok termelődnek, melyek a jó hangulatot, a felvillanyozottságot, a lelkesedést, az optimizmust táplálják bennünk. Érdekesnek számít a benzodiazepinek csoportjába tartozó anyag, melyet már mesterségesen is elő lehet állítani és számos, szorongás elleni gyógyszerekbe adagolják manapság, mint összetevő-ként. Nos, mindez talán elegendő ahhoz, hogy az enterális idegrendszer egy valamilyen olyan dolognak legyen megítélve, amivel minden erőfeszítésünket latba vetve kellene foglalkoznunk.