Több tízezer hölgynek és persze nőgyógyász orvosaiknak jelent gondot a menopauza, azaz a változás időszaka. A tudósok megállapították, hogy a kombinált hormonális kezelések alkalmazásával fokozódik a mellrák, a szívbetegségek és az agyhalál előfordulásának kockázata. Ennek ellenére sok hölgy számára a pirulák maradnak továbbra is azon kevés megoldási lehetőségek egyikének, amivel kezelhető a menopauza.Hosszútávú amerikai kutatások, - melyeket szakmailag megalapozottnak minősítettek – azon következtetésre jutottak, hogy a hormonális kezelések járulékos kockázatainak mértéke sokkal magasabb, mint azt ezidáig feltételezték.
Múlt év júliusától, amikor is a nyugtalanító eredményeket nyilvánosságra hozták, az orvosok a következő megállapításra jutottak: a hormonokat sokkal megfontoltabban és nagyobb óvatossággal kell felírni; semmiképpen sem, mint az infarktus megelőzésére, vagy csupán azért, hogy a hölgyeknél ne jelentkezzenek mondjuk mimikai ráncok.
„A hormonális terápia nincs elutasítva és így a hölgyek ezrei fogják a jövőben is igénybe venni. Az azonban több egyéni mérlegelést kíván, hogy kinek szükséges feltétlenül felírni, ki az aki nem létezhet nélküle,” jelezte a cseh Nőgyógyászati – Szülészeti Szövetség elnöke, Vladimír Dvořák úr. A pirulák fogyasztói közé tehát feltehetően továbbra is azok a hölgyek fognak tartozni a jövőben, akik nem képesek másképpen felülkerekedni a menopauza hullámainak tünetein, azaz az éjszakai izzadáson, a gyötrő álmatlanságon, de akár a szorongáson, a síráson, vagy az öntudatvesztés felett.
Mit állapított meg a tanulmány? A WHI (Women’s Health Initiative) vizsgálati tanulmánya, melynek alkalmával az USA-ban mintegy 16.000 hölgy vett rész 50-70 éves korosztályból, célja a kombinált hormonális kezelés mellékhatásainak vizsgálata volt két hormontípus, az ösztrogén és a gestagen alkalmazása esetén. Az eredeti elképzelések szerint ez a vizsgálat nyolc évig tartott volna, azonban végül idő előtt véget ért „az invazív mellrák fokozott előfordulásának kockázata és hosszútávon nézve pedig az összességében elégtelen eredményesség okából kifolyólag”. Az egyik oldalon a hormon utánpótlás meghozta a maga előnyeit a csontritkulás (34%-os csökkenés) és a vastagbélrák (37%-os csökkenés) eseteinek visszaszorítása szempontjából – ez azonban egyenlőre csak egy hipotézis. A másik oldalon viszont a tudósok megállapították, hogy a mellrák kockázata mintegy 29%-val növekedett (három évnél hosszabb időt meghaladó készítményszedés esetén), az infarktus veszélye 29%-val,az agyhalálé pedig 41%-val növekedett. A vizsgálat különösebben nem értékelte és így tehát nem is kérdőjelezte meg a menopauza okozta nehézségek mérséklésében a hormonok szerepének jelentőségét – hiszen csak a mellékhatásokkal foglalkozott. Mint azt Jaroslav Jeníček nőgyógyász orvos a prágai Egészségház részéről állítja, a hormonális gyógyítás már több nehéz pillanatot is megélt a korábbi időszakokban. Például a ’70-es években megállapítást nyert, hogy az ösztrogén növeli a méhrák előfordulásának kockázatát. Ezért a készítményekbe gestagent kezdtek el adagolni. A második sorcsapás 1996-ban jött el a hormonális kezelések tekintetében, mégpedig egy, Sydneyben tartott szakmai konferencián. Ekkor az derült ki, hogy a hosszantartó alkalmazás idővel növeli a mellrák előfordulásának kockázatát. A hormonális kezeléseknek bizony vannak kockázatai és ezekről a hölgyeknek tudniuk kell. Az egyéni kockázat egy amerikai tanulmány szerint viszonylag alacsony mértékű – éves szinten 10.000 fő vizsgált személy közül a hormonszedő hölgyek a nem szedőkkel történő összehasonlításában a hormonszedőknél nyolc esettel volt több a mellrákos esetek száma (38 a 30 esettel szemben). Minden esetre azonban olyan hölgyekről van szó, akik komolyan megbetegedtek a piruláknak köszönhetően. Milyen hosszasan kell szedni a hormonokat? A hormonszedés egy alternatíváját képezhetik például a természetes alapú készítmények, az ún. fitoösztrogének. Jeníček doktor úr azonban rámutatott, hogy nem léteznek arra vonatkozó tanulmányok, melyek ezen anyagok hatékonyságát, vagy éppen kockázatát elemeznék.
Múlt év júliusától, amikor is a nyugtalanító eredményeket nyilvánosságra hozták, az orvosok a következő megállapításra jutottak: a hormonokat sokkal megfontoltabban és nagyobb óvatossággal kell felírni; semmiképpen sem, mint az infarktus megelőzésére, vagy csupán azért, hogy a hölgyeknél ne jelentkezzenek mondjuk mimikai ráncok.
„A hormonális terápia nincs elutasítva és így a hölgyek ezrei fogják a jövőben is igénybe venni. Az azonban több egyéni mérlegelést kíván, hogy kinek szükséges feltétlenül felírni, ki az aki nem létezhet nélküle,” jelezte a cseh Nőgyógyászati – Szülészeti Szövetség elnöke, Vladimír Dvořák úr. A pirulák fogyasztói közé tehát feltehetően továbbra is azok a hölgyek fognak tartozni a jövőben, akik nem képesek másképpen felülkerekedni a menopauza hullámainak tünetein, azaz az éjszakai izzadáson, a gyötrő álmatlanságon, de akár a szorongáson, a síráson, vagy az öntudatvesztés felett.
Mit állapított meg a tanulmány? A WHI (Women’s Health Initiative) vizsgálati tanulmánya, melynek alkalmával az USA-ban mintegy 16.000 hölgy vett rész 50-70 éves korosztályból, célja a kombinált hormonális kezelés mellékhatásainak vizsgálata volt két hormontípus, az ösztrogén és a gestagen alkalmazása esetén. Az eredeti elképzelések szerint ez a vizsgálat nyolc évig tartott volna, azonban végül idő előtt véget ért „az invazív mellrák fokozott előfordulásának kockázata és hosszútávon nézve pedig az összességében elégtelen eredményesség okából kifolyólag”. Az egyik oldalon a hormon utánpótlás meghozta a maga előnyeit a csontritkulás (34%-os csökkenés) és a vastagbélrák (37%-os csökkenés) eseteinek visszaszorítása szempontjából – ez azonban egyenlőre csak egy hipotézis. A másik oldalon viszont a tudósok megállapították, hogy a mellrák kockázata mintegy 29%-val növekedett (három évnél hosszabb időt meghaladó készítményszedés esetén), az infarktus veszélye 29%-val,az agyhalálé pedig 41%-val növekedett. A vizsgálat különösebben nem értékelte és így tehát nem is kérdőjelezte meg a menopauza okozta nehézségek mérséklésében a hormonok szerepének jelentőségét – hiszen csak a mellékhatásokkal foglalkozott. Mint azt Jaroslav Jeníček nőgyógyász orvos a prágai Egészségház részéről állítja, a hormonális gyógyítás már több nehéz pillanatot is megélt a korábbi időszakokban. Például a ’70-es években megállapítást nyert, hogy az ösztrogén növeli a méhrák előfordulásának kockázatát. Ezért a készítményekbe gestagent kezdtek el adagolni. A második sorcsapás 1996-ban jött el a hormonális kezelések tekintetében, mégpedig egy, Sydneyben tartott szakmai konferencián. Ekkor az derült ki, hogy a hosszantartó alkalmazás idővel növeli a mellrák előfordulásának kockázatát. A hormonális kezeléseknek bizony vannak kockázatai és ezekről a hölgyeknek tudniuk kell. Az egyéni kockázat egy amerikai tanulmány szerint viszonylag alacsony mértékű – éves szinten 10.000 fő vizsgált személy közül a hormonszedő hölgyek a nem szedőkkel történő összehasonlításában a hormonszedőknél nyolc esettel volt több a mellrákos esetek száma (38 a 30 esettel szemben). Minden esetre azonban olyan hölgyekről van szó, akik komolyan megbetegedtek a piruláknak köszönhetően. Milyen hosszasan kell szedni a hormonokat? A hormonszedés egy alternatíváját képezhetik például a természetes alapú készítmények, az ún. fitoösztrogének. Jeníček doktor úr azonban rámutatott, hogy nem léteznek arra vonatkozó tanulmányok, melyek ezen anyagok hatékonyságát, vagy éppen kockázatát elemeznék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése