A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Női szervek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Női szervek. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. május 4., péntek

Hormonok

Több tízezer hölgynek és persze nőgyógyász orvosaiknak jelent gondot a menopauza, azaz a változás időszaka. A tudósok megállapították, hogy a kombinált hormonális kezelések alkalmazásával fokozódik a mellrák, a szívbetegségek és az agyhalál előfordulásának kockázata. Ennek ellenére sok hölgy számára a pirulák maradnak továbbra is azon kevés megoldási lehetőségek egyikének, amivel kezelhető a menopauza.Hosszútávú amerikai kutatások, - melyeket szakmailag megalapozottnak minősítettek – azon következtetésre jutottak, hogy a hormonális kezelések járulékos kockázatainak mértéke sokkal magasabb, mint azt ezidáig feltételezték.
Múlt év júliusától, amikor is a nyugtalanító eredményeket nyilvánosságra hozták, az orvosok a következő megállapításra jutottak: a hormonokat sokkal megfontoltabban és nagyobb óvatossággal kell felírni; semmiképpen sem, mint az infarktus megelőzésére, vagy csupán azért, hogy a hölgyeknél ne jelentkezzenek mondjuk mimikai ráncok.
 „A hormonális terápia nincs elutasítva és így a hölgyek ezrei fogják a jövőben is igénybe venni. Az azonban több egyéni mérlegelést kíván, hogy kinek szükséges feltétlenül felírni, ki az aki nem létezhet nélküle,” jelezte a cseh Nőgyógyászati – Szülészeti Szövetség elnöke, Vladimír Dvořák úr. A pirulák fogyasztói közé tehát feltehetően továbbra is azok a hölgyek fognak tartozni a jövőben, akik nem képesek másképpen felülkerekedni a menopauza hullámainak tünetein, azaz az éjszakai izzadáson, a gyötrő álmatlanságon, de akár a szorongáson, a síráson, vagy az öntudatvesztés felett.
Mit állapított meg a tanulmány? A WHI (Women’s Health Initiative) vizsgálati tanulmánya, melynek alkalmával az USA-ban mintegy 16.000 hölgy vett rész 50-70 éves korosztályból, célja a kombinált hormonális kezelés mellékhatásainak vizsgálata volt két hormontípus, az ösztrogén és a gestagen alkalmazása esetén. Az eredeti elképzelések szerint ez a vizsgálat nyolc évig tartott volna, azonban végül idő előtt véget ért „az invazív mellrák fokozott előfordulásának kockázata és hosszútávon nézve pedig az összességében elégtelen eredményesség okából kifolyólag”. Az egyik oldalon a hormon utánpótlás meghozta a maga előnyeit a csontritkulás (34%-os csökkenés) és a vastagbélrák (37%-os csökkenés) eseteinek visszaszorítása szempontjából – ez azonban egyenlőre csak egy hipotézis. A másik oldalon viszont a tudósok megállapították, hogy a mellrák kockázata mintegy 29%-val növekedett (három évnél hosszabb időt meghaladó készítményszedés esetén), az infarktus veszélye 29%-val,az agyhalálé pedig 41%-val növekedett. A vizsgálat különösebben nem értékelte és így tehát nem is kérdőjelezte meg a menopauza okozta nehézségek mérséklésében a hormonok szerepének jelentőségét – hiszen csak a mellékhatásokkal foglalkozott. Mint azt Jaroslav Jeníček nőgyógyász orvos a prágai Egészségház részéről állítja, a hormonális gyógyítás már több nehéz pillanatot is megélt a korábbi időszakokban. Például a ’70-es években megállapítást nyert, hogy az ösztrogén növeli a méhrák előfordulásának kockázatát. Ezért a készítményekbe gestagent kezdtek el adagolni. A második sorcsapás 1996-ban jött el a hormonális kezelések tekintetében, mégpedig egy, Sydneyben tartott szakmai konferencián. Ekkor az derült ki, hogy a hosszantartó alkalmazás idővel növeli a mellrák előfordulásának kockázatát. A hormonális kezeléseknek bizony vannak kockázatai és ezekről a hölgyeknek tudniuk kell. Az egyéni kockázat egy amerikai tanulmány szerint viszonylag alacsony mértékű – éves szinten 10.000 fő vizsgált személy közül a hormonszedő hölgyek a nem szedőkkel történő összehasonlításában a hormonszedőknél nyolc esettel volt több a mellrákos esetek száma (38 a 30 esettel szemben). Minden esetre azonban olyan hölgyekről van szó, akik komolyan megbetegedtek a piruláknak köszönhetően. Milyen hosszasan kell szedni a hormonokat? A hormonszedés egy alternatíváját képezhetik például a természetes alapú készítmények, az ún. fitoösztrogének. Jeníček doktor úr azonban rámutatott, hogy nem léteznek arra vonatkozó tanulmányok, melyek ezen anyagok hatékonyságát, vagy éppen kockázatát elemeznék.

2012. április 16., hétfő

Az endometriosis

• Az endometriális szövet sem mikroszkopikusan, sem pedig funkcionalitását tekintve nem különbözik a normális méhnyálkahártyától. Az endometriosisos betegeknél a méh nyálkahártyájának (endometrium) kis darabjai valami ok miatt nem ürülnek ki a szervezetből, hanem más szövetekbe - leggyakrabban a petefészkekbe, a méhszalagokba és a bélfalba - ágyazódnak be. Előfordulhat, hogy a vérárammal, vagy a nyirokkal akár távolabbi szervekbe is eljutnak.
• Az endometriosis a szervezeten belül azt eredményezi, hogy a méhtest gömbszerűen megduzzad, akár egy narancs fibromuszkuláris struktúrájú, mely számos olyan üregecskét termelte csokoládébarna, alvadt vér található. Jelen képződménynek a miomával szemben nem rendelkezik tokkal.
• Az endometriosis főbb tünetei között megemlítendők az alhasi nyomásszerű fájdalmak, melyek a menstruációt megelőzően, majd követően fokozódnak, továbbá a rendszertelen vérzés és a meddőség.
• A genitáliákon belül leggyakrabban a petevezetékekben, a petefészkekben és a Douglas-peritoneum területén fordulhat elő. Mint korábban említésre került, távolabbi szervekben is előfordulhat, így például a húgyhólyagban, a végbélben, a bélfalon, a tüdőben, a köldök, illetve laparotomia és herniotomia utáni hegek környezetében.
• Az endometriosist standard módon sebészeti úton és hormonális kezeléssel szokták orvosi úton megoldani. Az endometriosiskori meddőséget szintén hormonális és sebészeti úton igyekeznek kezelni, nem kizárt ilyenkor a mesterséges megtermékenyítés bevetése sem.
https://www.facebook.com/pages/Joalis-Referencia-Szak%C3%BCzlet/242688632480203?v=app_2347471856
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...