Lisztérzékenység I.

A lisztérzékenység egy vele született, és egész életen át tartó glutén érzékenység. A betegség gyógyíthatatlan és örökletességi kötődéssel bír. Ez egy autoimmun betegség, ami nem összetévesztendő a glutén allergiával. A glutént tartalmazó gabonafélék fogyasztása krónikus gyulladásos elváltozásokat vált ki a vékonybélben. A sikér (vagyis a glutén) egy összefoglaló elnevezés, amit a gabonafélékben előforduló protein származékokra használunk. A búzasikért gliadinnak nevezik. Az emberek többsége úgy gondolja, hogy a többi gabonafélékben nem fordul elő sikér. Ez viszont egy nagy tévedés. A rozsban lévő sikért secalin-nak nevezik, az árpában lévőt hordein-nek hívják, a zabét pedig avenin-nek. Valamennyi ilyen anyagot gyűjtőnéven prolaminoknak is nevezik. Sikért ugyanakkor nem tartalmaz a rizs, a szója, a hajdina, a kukorica és a köles.
A lisztérzékenység tünetei :
A gyomorban és a vékonybélben történik az elfogyasztott élelmiszer megemésztése, azonban a glutén az emésztő enzimek hatásával szemben abszolút közömbös és így nem engedi magát lebontani. Egy test immunrendszerének, gluténnel szemben folytatott harca nem csak hatástalan, hanem egyben önkárosító is. A genetikailag prediszponált személyeknél, a vékonybél, éhbél (jejunum) részén olyan krónikus roncsoló hatású gyulladás következhet be, amely fokozatosan likvidálja a bélbolyhokat, minek következtében az összetett cukrok, zsírok, fehérjék, egyes vitaminok, valamint a vas terén elégtelen emésztés és felszívódás (malaabszorpció) alakulhat ki. A fel nem szívódott tápanyagok a széklettel távoznak a test szűkölködni kezd és a cöliákia felüti a fejét. A székletürítésre naponta három-négyszeri alkalommal kerül sor, miközben maga a széklet kellemetlen szagú, jelentős mennyiségű és nagy számban tartalmaz megemésztetlen táplálékmaradványokat. A beteg ilyenkor hasfájástól, felfúvódástól, hasmenéstől, vagy éppen székrekedéstől szenved. Egyéb enzimeken túlmenően a bélbolyhokban megtalálható a tejcukrot (laktózt) lebontó enzim is. Ezt az enzimet laktáznak nevezik, hiánya pedig a betegek többségénél tejérzékenységet okoz. Lisztérzékenység a gyerekeknél Amennyiben a cöliákia nincs idejében felismerve és kezelve (különösen a gyerekeknél), akkor súlycsökkenés, vérszegénység, csontritkulás és elégtelen kalcium felszívódás alakul ki a betegnél. A gyerekek szomorúak, nem szívesen játszanak, éjjel rosszul alszanak, étvágytalanok és hánynak, továbbá aftaszerű fogínygyulladásuk alakul ki, izomgörcs, paresztézia (bizsergés, fásultság) és növekedési rendellenesség fordulhat még náluk elő. Szélsőséges esetben a betegség során előfordulhat, hogy a beteg nem képes az önálló folyadékbevitelre, teljesen kimerült, alultáplált és kiszáradt, a végtagjai vékonyak és nagy a hasa. Ezekre a tünetekre különösen oda kell figyelnünk a 8 – 20 hónapos korú gyermekek esetében. A betegség gyakrabban manifesztálódik szubklinikai, vagy éppen oligoszimptomatikus, illetve atipikus megnyilvánulási formában, így a diagnosztizálása is sokszor igen nehézkes. Az első tünetek megjelenése, és a diagnózis felállítása között akár évek is eltelhetnek. Lisztérzékenység a felnőtteknél A felnőtteknél a cöliákia bármely életkorban diagnosztizálható, leggyakrabban azonban a negyvenes és ötvenes éveikben lévő férfiaknál és nőknél. Felnőtt egyéneknél az előbb felsorolt cöliákia tüneteken túlmenően figyelembe kell venni az izületi fájdalmakat, az izomgyengeséget, a meddőségi zavarokat, a csökkent szexuális aktivitást, a depressziót és más egyéb pszichikai eredetű zavarokat. Szintén gyakoriak lehetnék még a bőrelváltozások: száraz és sápadt bőr, pigmentációs hibák, dermatitis herpetiformis Duhring, ekcémák, hajnövekedési és fogzománc problémák, neurológiai zavarok.
Folytatjuk...